Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi keménycserépgyár története
szakember, aki egyben a bélapátfalvi cementgyár igazgatója volt, még működtetni tudta a keménycserépgyárat. 1921 novemberétől, amikor az újonnan szervezett Egyházmegyei Takarékpénztár az érdekkörébe vonta a vállalatot, annak irányítását végül is egy pénzügyi szakemberekből álló, de mindenféle műszaki képzettség nélküli testület vette át, amely kizárólagosan döntött a vállalat műszaki, technikai fejlesztési ügyeiben. A Takarékpénztár akkori vezérigazgatója, dr. Sebeők Endre, már 1921 őszén nagyszabású bővítési terveket fontolgatott. 1924-ben azért építettek új körkemencét, hogy az edénygyártást növeljék, 1925-ben azért vágtak bele az alagútkemence felépítésébe, mert már meg akarták hatszorozni a gyár termelését, akkor, amikor a piacon egyre nehezebben lehetett a gyár termékeit eladni. A kőedénygyár viszont a hibásan megépített alagútkemence miatt az építési költségekből, termelési és értékesítési kiesésekből komoly adósságot halmozott fel. A Takarékpénztár az 1920-as évek elején sorozatban szerezte meg a következő iparvállalati érdekeltségeket. Érseki Bánya- és Ipartelepek Rt, amelyhez a felnémeti fűrésztelep, a felnémeti kőbánya és az almárvölgyi szénbánya tartozott. Egerben a Hering-féle Mezőgazdasági Gépgyár és Vasöntöde Rt, az Egri Forgalmi Rt, amelyhez a szarvaskői kőbánya tartozott, s végül a gyöngyösi székhelyű Mátra Faipari Rt, amely fafeldolgozó-teleppel rendelkezett. Hiába kerültek a Takarékpénztár érdekkörébe, ellenőrzése alá az ipari üzemek, ha a vállalati igazgatósági tanácsokba nem műszaki és köz- gazdasági képzettségű szakemberek kerültek, hanem bankárok, jogászok és magas egyházi méltóságok. A hozzá nem értő vezetés miatt 1927-28-ban a pénzintézet érdekeltségei közül fel kellett számolni az Egri Forgalmi Rt-t, a Hering-féle Gépgyárat, az almárvölgyi szénbányát, a Mátrai Faipari Rt-t és a tanulmányban ismertetett apátfalvi kőedénygyárat, de még a mezőkövesdi fiókpénztárt is. Végső soron az, hogy 1921-től az apátfalvi keménycserépgyár termelését közvetlenül egy bank irányította, amely nem rendelkezett kellő műszaki, technikai és fejlesztési tapasztalatokkal, továbbá figyelmen kívül hagyta a vállalati piaci értékesítési nehézségeket, kétségtelen, hogy olyan kényszerpályára juttatta a kőedénygyárat, de más vállalatait is, amely egyenesen elvezetett a nagy múltú üzem kényszerfelszámolásához. A bélapátfalvi keménycserépgyár termékeiből számos hazai múzeum rendelkezik tekintélyes gyűjteménnyel, köztük talán a legteljesebbnek tekinthető az egri Dobó István Vármúzeum gyűjteménye. Számos ma52
