Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - A gyár helye az iparágban

szinten megrekedt fazekasáruk gyártásával, ahol a gyártó egy-egy égetésre való agyagot készít elő, formáz, fest és éget, hanem egy zökkenőmentes végtelenített folyamatosan bővíthető tömegtermelésre alkalmas mechanizmust hívott életre. Ennek a mechanizmusnak a működtetése — mint a későbbi gyáriparban — folyamatos műszaki-technikai fejlesztést és korszerűsítést igényel.

Véleményem szerint a kőedénygyártó ipar előbb említett jellemzői elősegítették a hazai edénykészítő manufaktúrák hosszú ideig tartó működését, s hozzájárultak azok gyárrá fejlődéséhez.

Befejezésül hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai kőedénygyáraink egy része a korábbi fajanszgyártó manufaktúrákból fejlődtek ki. Ezt igazolja az a hasonlóság is, amely a kőedénygyáraink edényjegyei és fajanszmanufaktúrák fenékbélyeg használata között fennáll, ui. semmiféle tartalmi különbség nincs közöttük. Keménycserépgyáraink nagyobb része manufaktúraként keletkezett, működött hosszabb rövidebb ideig. Bár a magyar kerámiaipar történetének a teljes körű feldolgozása még nem készült el, de úgy tűnik, hogy éppen a hazai kerámiaipar az egyik olyan területe az iparfejlődésnek, ahol a XIX. századi alapítású manufaktúráink nagy része viszonylag töretlen úton eljutott a gyáripari korszakig. Például: Hollóháza, Herend, Pécs - ma is fennálló gyárai, vagy Murány, Körmöcbánya, Városlőd, Bélapátfalva, Görgényszentimre, Rozsnyó, Telkibánya megszűnt üzemei. Ezt a fejlődési utat látszik igazolni az apátfalvi keménycserépgyár története is.

Ez a megállapítás akkor is megállja a helyét, ha tudjuk azt, hogy az 1880- as évek közepén eldőlt, hogy Magyarországon nyersanyag híján kemény- földpát tartalmú, un. angolkőedény nem gyártható. Az ismert okok, mint az osztrák és cseh kőedénygyárak versenye, a nyersanyaghiány, a vasedények elterjedése együtt eredményezte, hogy a vártnál kevesebb manufaktúrából lett gyár. Miután nem ismerjük az iparág részletes magyarországi történetét, ezért nehezebben felismerhető a hazai kerámiaiparban a manufaktúráktól a gyáriparig ívelő fejlődési út.

*

147