Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
ÖSSZEGZÉS
ÖSSZEGZÉS Az apátfalvi kőedénygyár is egyike azoknak a korai vállalkozásoknak, amelyek a reformkorban születtek a hazai iparfejlesztést elősegítendő lázas tenni akarás és várható üzleti haszon reményében. Az üzem keletkezésének a körülményei akarva akaratlanul predesztinálták a létesítmény sorsát. Az edénygyártó manufaktúra az Egri Érseki Papnevelő Szeminárium birtokán keletkezett. Ez az egyházi birtokos is — ugyanúgy mint a világi birtokosok - a várható haszon reményében fogott hozzá az ipari vállalkozásaihoz. A szeminárium 1814-től már saját tulajdonaként működtetett a településen egy papírmalmot, majd a Bélkő lábánál meglévő források vizére egy hidegvizű fíir- dőt emeltetett. Emellett a szeminárium a település határában a Bükk hegység területén jelentős erdőbirtokkal is rendelkezett, s szerette volna, ha az erdő- gazdálkodás jövedelmezőbb lett volna. A papírmalom időközben technikailag elavult a közel 20 év üzemelés után. Modernizálása jelentős anyagi ráfordítást igényelt volna. Közben a tulajdonost rádöbbentették az 1830-as évek aszályos esztendői, hogy a vízierőre berendezett papírmalom mennyire sérülékeny, ki van szolgáltatva a természetnek, mert a tartós aszály idején évekre le kellett állítani a termelését. Ma már tudjuk, hogy az apátfalvi edénygyár létesítése egy bizonyos Riger nevezetű vállalkozó ötlete volt, aki bizonyára felépítette az üzem elődjét az uradalom által rendelkezésre bocsátott Bélkő alatti üres épületekben, de a vállalkozására ráment minden vagyona. Valószínű, hogy a szeminárium anyagilag részt vállalt az edénygyártó fabrika felállításában, mert ettől kezdve az üzem tulajdonosaként szerepel. Másfél-két év múlva a szeminárium megkísérelte az üresen álló üzemi épületeket hasznosítani bérlet útján. Előbb Schnir András próbálkozott porcelánkészítéssel. Saját pénzén kívül a szeminárium is jelentős összegeket fektetett be a kísérletekbe. Majd 1842-től Hüttner József próbált porcelángyártó fabrikát üzemeltetni. Megfelelő alapanyag híján az apátfalvi porcelánt nem sikerült előállítani. Végül is a kőedény gyártását Hüttner József el tudta kezdeni, de csődbe jutott. Az őt követő bérlők hasonló sorsra jutottak. 1850-től a Földváry testvérek vették bérbe az üzemet, akik jelentős építkezéseket végeztek a gyárnál. Minden valószínűség szerint - bár erről nem maradtak fenn források — a gyár teljes átépítését a tulajdonos fizette és nem a bérlő. 1850-55 között felépült és kibővített kőedénygyár, a korban szokásos hazai gyakorlatot követve, fatüzelésre rendezkedett be, s nem számított hazai viszonylatban korszerűtlen üzemnek, legfeljebb a külfölddel (Ausztria, Németország, Csehország) összehasonlítva. Ez utóbbiak ugyanis széntüzelésre 148
