Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Bitskey István: A vitézség eszményének változatai a XVI-XVII. század fordulójának magyar irodalmában

tizenöt éves háború nagy ütközetei mondják ki a végső szót, a tömeg lesz a meghatározó tényező, idegen hadtestek csapatmozdulataitól függ minden, a párszáz fős - többnyire ellátatlanul maradt - várak szerepe csökken, leértékelődik. A hadaktól pusztított, szegényedő országban a Tinódi-megénekelte hőstettek a múlt emlékeivé halványulnak, s a himnikus számyalású katonaénekek helyett a panasz szavai törnek elő, a kilátástalanság lesz úrrá, a vitézi értékek és erények devalvációja veszi kezdetét a magyar nyelvű közköltészetben.

Létbizonytalanságba hulló vitézlő rend nyugtalanító sorsának jellegzetes megfogalmazása az Ez világ mint egy kert... kezdetű Rimay-költemény, amely az új helyzetben kísérel meg új tájékozódási pontokat találni.3 Az ének 11 strófájából a középső háromba (5-7. vsz.) még visszatérni látszik Balassi hangja, ez a betét azonban aligha minősíthető másnak, mint a nagy előd tiszteletének jegyében fogant imitációnak, az elmúlt dicsőség iránt érzett nosztalgiának. Majdnem szó szerinti az átvétel:

Katona szerszámban, jó lovaknak hátán vitéz iffjak forgódnak,

Az jó hírért névért és az tisztességért Jó kedvvel vagdalkoznak,

Arra ami nehéz, s az szép becsület néz szivek szakadva futnak.

Még további két strófa szól ebben a hangnemben, ezektől eltekintve azonban a szöveg kulcsszavai a következők: veszély, bánat, bú, kedvetlenítés, keserv, sírás, halál, romlás, nyughatatlanság, háborgó esztendők, kár, gond, nyomor. A hadi, politikai és erkölcsi válságra, a közállapotok romlására utalás világos:

Eloszlott sok rendek, mindenféle népek most más karban állnak,

Elváltozott idők, háborgó esztendők különbségeket hoznak...

A kor tehát megváltozott, a végvárak világában a morális züllés gyors ütemben terjed. Magyari István sárvári prédikátor szerint: ,,A vitézlő nép nem a szép, örvendetes szabadságnak, hanem a nyereségnek és a prédának örvendez, kóborol, dúl-foszt és minden latorságot cselekszik...”6

Tömegével lennének idézhetők az ilyenféle kifakadások a hadi nép megváltozott viselkedését illetően. A kérdés azonban inkább az, mit tanácsol, milyen mentalitást propagál ebben a helyzetben az ország sorsáért felelősséget érző literátor.

205