Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században

12 Tímár, 1989. 17.

13 Rúzsás, 1939. 10.

14 Sugár, 1975 9-11.; Sugár, 1983. 148-149.

15 Sugár szerint: „A pro vizor és az első várnagy megnevezésében semminemű rendszer, avagy a kérdéses személlyel kapcsolatos, netalán éppen előfordulásának idejéhez kötött összefüggés nem mutatható ki.” Sugár, 1993-94. 67-68. Itt kívánom megjegyezni, hogy valószínűleg a korabeliek számára sem volt egyértelmű az egyes tisztségek elnevezése. Jellemző példa a Sugár által is idézett Tinódi Lantos Sebestyén, aki Dobót egyszer „főporkolábnak”, „udvarbírónak”, máskor pedig ,,főhadnagy"-nak nevezi. Uo. 68. A korabeli porkoláb szó a német Burggraf-ból származik és a magyarban eredetileg a vámagy megjelölésére szolgált. Vő.: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Bp., 1976. III. köt. 257. A szó átvételére a XIII. században került sor. Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Bp., 1982. 447-448. Azonban a Burggraf tisztség alatt a Német-Római Birodalom területén ekkoriban már nem csupán várnagyot értettek, hanem egy olyan személyt aki egy várkörzetet Burgbezirk-et („várbirtokot”) igazgatott, és bíráskodási hatalommal is fel volt ruházva. Vö: Eugen Haberkern - Joseph Friedrich Wallach: Hilfswörterbuch für Historiker. Mittelalter und Neuzeit. Tübingen, 1987. 90-91. A Habsburg-uralom alatt lévő területeken, így Magyarországon is (elsősorban a kormányzati szervek és az örökös tartományokból érkezők) a Burggraf alatt egyértelműen olyan Hofrichter-1, azaz udvarbírót értették, aki igen széles hatáskörrel felruházva áll a várbirtok igazgatásának élén. A Burggraf szó korai átvétele és a szó jelentésének későbbi megváltozása, jelentésbővülése okozhatta a kortársak számára a két elnevezés összekeveredését.

16 Kubinyi, 1989. 89.

17 Kenyeres István: A trencséni vár a XVI. században. In: Fons Z. (1994) 2. sz. 5-17., 28-35., 45-50.

18 Szegő, 1911. i. m. 213-217. Szántó Imre szerint a legnagyobb várbirtokok: Sziget, Kanizsa, Eger, Gyula, Szatmár, Sárospatak, Tokaj, Sáros, Likava, Trencsén, Murány, Makovica, Munkács, Zólyom. Szántó, 1980. 76.

19 Fekete Nagy Antal: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. köt. Trencsén vármegye. Bp., 1941. 80-81.

20 A podmanini Podmaniczky-család levéltára. Szerk.: Lukinich Imre (A továbbiakban: Podmaniczky Okit.) II. köt. 458-465.

21 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. (A továbbiakban: Maksay, 1990.) II. köt. Bp., 1990. 814.

22 MOL E 156 Urbaria et conscriptiones (A továbbiakban: E 156) Fasc. 99. No. 23.; Demkó Kálmán: Felsőmagyarországi várak és várbirtokok a XVI. században. In: Hadtörténelmi Közlemények (A továbbiakban: HK), 1914. (A továbbiakban: Demkó, 1914.) 583-584.

23 Demkó, 1914. 577-606. A trencséni birtok területét Demkó 85.937 kát. holdra teszi. Demkó számítási módszereit többen is kétségbe vonták, hiszen a korabeli hold mérete országrészenként változott attól függően, hogy az adott területen a jobbágy egy nap alatt egy ekével mennyi földet tudott felszántani, ennek ellenére hivatkozunk az általa megadott adatokra, mivel relatív összehasonlításra azok

135