Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Nagy László: A végvári dicsőség virágkora és hanyatlása
korszak kiváló ismerője, rendkívül érdekes kérdéseket, gondolatokat vetett föl a munkát bevezető írásában. Többek között azt, hogy vajon a végvári vitézek társadalma miért olyan sajátos produktuma a magyarországi társadalmi fejlődésnek, ami a XVI. század Európájában meglehetősen társtalan? Hiszen máshol is volt Európában a törökkel vagy a vele szövetséges kr imi tatárokkal farkasszemet néző, sajátos közösséget alkotó katonaközösség. A másik, hogy miért olyan keveset tudunk a XVI. század előtti végváriak életéről, hiszen már Zsigmond idején létrejött az Al-Duna melletti Szörény várától az Splitnél fekvő Kiissza váráig húzódó törökellenes végvonal, amelynek helyőrsége részben magyarokból állt. Izgalmas problémának látta annak tisztázását is, hogy a XVI. századi magyar végbeli vitézek szokásai, tradíciói, harcmodora menynyiben folytatása a Balkán északi peremén harcoló, többségükben nem magyar elődeik életének? Hiszen maga a „vitéz” szavunk is horvát eredetű, amely egyúttal jelentett hőst, lovagot,7 akárcsak a magyarországi latinságban a miles kifejezés. Mindez arra utal — írja — hogy valami lényeges kapcsolat, összefüggés van a középkori lovag és a XVI. századi magyar-horvát vitéz alakja között. Erre utal az a körülmény is, hogy mily sok hasonlóság van már a délszláv vitézek tetteit megörökítő hősi énekek vagy vitéz „Toldi Miklós” magyar históriája és a korábbi francia lovagi epika egyes produktumai között. „A magyar végvári vitézek életében, magatartásában bőven fellelhetjük a már letűnt európai lovagvilág egyes vonásait, színeit.” Tehát valahol a lovagság- ban, illetve ennek magyarországi, délkelet-európai megfelelőjében kell keresnünk a végvári vitézeink őseit, de magának a végvári hősiesség és dicsőség fogalmának az előképét is. „A lovagtól a vitézen át a szegénylegényig tart az a hosszú történeti út, melyet a magyar társadalom e sajátos katonarétege végigjárt. 8 Arra a kérdésre, hogy a végvári vitézek társadalma miért olyan sajátos, egyedi produktuma az európai történelemnek és hadtörténelemnek, maga Kla- niczay Tibor is válaszol, amikor rámutat, hogy amíg például Lengyelország, Ukrajna esetében az ország szívétől, a társadalom egészétől kissé izoláltan folytak a harcok, a XVI. századi Magyarországon Mohács után a végvárak vonala félkörben szelte át az ország belsejét, s így hazánknak szinte egyetlen része sem maradt érintetlenül a harcoktól. Emiatt a török elleni küzdelemben főszerepet játszó végvári katonaság e században sokkal szervesebb része lett a társadalom egészének, mint a hozzá hasonló alakulatok más országokban. Jó példát szolgáltat erre például Báthory István Lengyelországa, illetve az, ahogyan itt tekintettek e rétegekre.9 Magyarországon a lakosság viszonylag hamar kigyógyult a mohácsi vereség, és a Buda elvesztése miatti sokkból és a két király versengése nyomán támadt polgárháború zavaraiból, s számos példa mutatja a megvert ország lakosai között a régi katonadicsőség újraéledését. Ez mindenekelőtt olyan hősi várvédelmekben nyilvánult meg, mint amilyen Temesvár, Drégely, Eger és Szigetvár oltalmazása volt a század köze77
