Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 Pálffy Géza A TÖRÖK ELLENI VÉDELMI RENDSZER NÉHÁNY ALAPKÉRDÉSE A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A mohácsi csatától Buda 1541. évi elestéig terjedő időszakban, a magyar történelem talán legzűrzavarosabb másfél évtizedében, olyan gyökeres változások vették kezdetüket, melyek később több mint százötven esztendőn keresztül alapjaiban határozták meg a koraújkori Magyarország történetének fejlődését. I. Szülejmán szultán hadjáratait követően megkezdődött a magyarországi török hódoltság kialakulása; Szapolyai János királlyá koronázása hosszú távon egy új államalakulat, a Keleti Magyar Királyság, majd az erdélyi fejedelemség létrejöttét hozta magával, míg vetélytársa, I. Ferdinánd királlyá választásával egy új - a magyar trón megszerzésére már régóta törekvő dinasztia - a Flabsburgok feladatává vált, hogy a déli kettős végvárrendszer összeomlását követően tartományaik határain kívül, ugyanakkor immáron Magyar- ország belső területein építsék ki az új védelmi rendszert. A koraújkori magyar történelem - talán nem túlzás — legnagyobb kihívásának az adott politikai és katonai körülmények között az új cseh és magyar királynak aligha volt könnyű megfelelnie. Míg az oszmán birodalom I. Szülejmán uralkodása alatt hódításainak csúcsára ért, addig a sokszínű Habsburg- államalakulatot ez időben kormányzó V. Károly császár számára Toledóból a törökellenes magyar hadszíntér legoptimálisabb esetben is csak harmadik frontnak számított. Mindemellett az 1540-es évek végéig a bécsi katonai vezetés erejéből nemigen futotta másra, minthogy újabb és újabb magyarországi hadjáratokkal törje meg a szultán vazallusává süllyedt János király erejét. De Ferdinándnak nemcsak ellenfeleivel kellett megküzdenie. Nem csekély feladatot jelentett számára, hogy híveivel, az ország külpolitikai, katonai és — részben — pénzügyi irányításából fokozatosan kiszoruló magyar rendekkel célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a legmegfelelőbb kompromisszumokra lépjen. A mohácsi csatát követően a magyarországi hadügy, illetve a határvédelem irányítása terén sem érvényesült korlátlanul a külföldön székelő uralkodó akarata. Jóllehet Báthoiy István 1530. évi halála után a nádor (palatínus regni Hungáriáé) tisztének betöltését — aki az 1485. évi nádori cikkelyek értelmében 59
