Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Czigány István: A végvári katonaság és a régularités a XVII. század utolsó két évtizedében
nomia militaris”-ba.23 Ezért létét csak 1690-től tudjuk igazolni, amikor összesen négy reguláris magyar ezrede volt a császári hadseregnek. Ugyancsak ebben az esztendőben került sor a mintegy 6 000 fős felsőmagyarországi végvári és mezei katonaság ezredekbe szervezésére, melynek során két gyalog és négy lovasezred kialakítására került sor. Miután a XVII. század utolsó két évtizedében a magyarországi katonaság, főként a könnyűlovasság szerepe Európa nyugati felén felértékelődött, így a császári hadigépezetben egyre növekedett súlyuk. 1689-től a magyarországi katonaság nemcsak a török elleni harctéren küzdött, hanem megjelent az itáliai és rajnai harctéren, ahol számuk a kilencvenes évek közepén elérte a 7-8 000 főt.24 Amint az anyagi lehetőségek engedték 1694-től, az Udvari Haditanács újra próbálkozott a reguláris huszárezredek számának növelésével. Adataink azonban azt valószínűsítik, hogy az új ezredek toborzásához csak 1696-ban sikerült megfelelő anyagi fedezetet találni. Ekkor az Udvari Haditanács összesen három ezred szervezésére adott parancsot. A három ezred éves ellátására 136 860 forintot szántak. Fejenként 10 tallér toborzópénzt fizettek 45 000 forint értékben. A fegyverekről, 7 500 karabélyról és pisztolyról a főhadszertámoki hivatal volt hivatott gondoskodni.25 1696 tavaszán állították fel Deák Pál huszárezredét, de bizonyos adatok arra mutatnak, hogy Kis Balázs huszár regiment szintén a reguláris ezredek közé tartozott.26 A harmadik reguláris huszárezrednek létrejöttre vonatkozóan eddig konkrét forrást nem találtunk. A törökellenes felszabadító háború második felében megfigyelhető, hogy a központi élelem és -fegyverellátást fokozatosan kiterjesztették a szabad katonákból és a végváriakból toborzott csapatokra. Nézzünk erre néhány példát. Donath Heissler tábornok 1692 áprilisában 2 000 karabélyt és 2 000 pár pisztolyt rendelt a parancsnoksága alatt lévő két huszárezred számára. Bottyán János huszárai részére 1694 tavaszán 600, a következő évben Batthyány Ádám lovasai részére pedig 500 karabélyt szállítottak a császári hadsereg fegyvertáraiból.27 A táborba szállt kanizsai végvári katonákat 1695-ben például hajón szállítva az élelmet a Dráva és a Mura menti központi tárházakból látták el. Forgách Simon 800 fős huszárezredét az 1697-es hadjárat alkalmával szintén a császári hadikomisszariatusság részesítette élelem- és fegyverellátásban.28 Összefoglalóan elmondható, hogy a törökellenes visszafoglaló háború utolsó éveire a magyarországi katonaság több-kevesebb rendszerességgel központi élelemellátásban részesült.29 Például az 1697-es esztendőben a központi irányító ellátóhivatalok teljes körű joghatósága négy magyar lovas és két gyalogezredre, valamint a „gräniz statusban” lévő végváriakra terjedt ki, elvben biztosítva ezek éves zsold, élelem, fegyver és lőszer ellátását. A különböző kondíciók alapján toborzott ezredeket a megállapodás szerint fizették, de a központi élelemellátás gyakorlatilag a háboríu végére egységes gyakorlattá vált. Éne mutat, hogy a császári katonaság ellátását 1697-ben olyan új regu50
