Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Czigány István: A végvári katonaság és a régularités a XVII. század utolsó két évtizedében

lamentummal szabályozta az uralkodó, melynek hatálya kiterjedt a magyarországi katonaságra. Ám arra csak a legújabb könyvészeti kutatások derítettek fényt, hogy a rendelet szövegét magyar nyelvre is lefordították és 1699. január 24-én nyomtatásban is megjelentették.30 Ez többek között azt jelezte, hogy a magyarországi katonaságnak a császári hadseregbe történő integrálódása gyorsan haladt előre.

A Habsburg Birodalom politikai és katonai vezetésén belül természetesen óriási vitákat váltott ki a magyarországi hadszervezet, elsősorban a végvári csapatok beillesztése a birodalmi hadigépezetbe. A probléma megoldására javaslatok tucatjai készültek a XVII. század utolsó harmadában. A törökellenes felszabadító háború időszakában a magyar rendek elképzeléseit Esterházy Pál nádor készítette el 1688-ban. Kifejtette, hogy a gazdálkodó „házaihoz tapadó” végvári katonaságot meg kell refommálni. Új katonai közigazgatást, javasolt s azt hogy a várakba „nemzeti főkapitányok” alatt magyar, német és horvát katonaságot helyezzenek el. Tervezete szerint a 12 000 főnyi német katonaságot egy német főkapitány irányítaná Bécsből.31 A reguláris ezredek szervezésével kapcsolatban az 1688-ban felállított magyar rendi bizottság külön hangsúlyozta, hogy azokat ne olyanokból toborozzák „akik ugyan katonák, de birtokaikhoz ragaszkodván és azok után vágyódván a jó és hű katona kötelességeit elhanyagolják, s gyakran odahagyják és hazaszökdösnek és ott elbújnak.”32

Egyébként Zichy István győri helyettes főkapitány a már idézett 1689. évi beadványában például a győri főkapitányság kibővítését javasolta mégpedig oly módon, hogy területéhez, Adony, Mohácsot, Paks, Szekszárd és Székes- fehérvár erősségeit hozzácsatolnák. Ezekben 910 lovast, 1 000 gyalogost és 1 000 naszádost kellene állomásoztatni, s a többi végvári katonából „gräniz” regimenteket kell létrehozni, amelyeket a Czobor Kollonich ezredekhez hasonlóan kell fizetni és ellátni.33

Az ország új berendezkedéséről készített különféle tervezeteket, köztük Esterházy Pál nádorét is, a Kollonich Lipót irányította bizottság foglalta össze. Kollonich, aki a század hatvanas és hetvenes éveiben sokat foglalkozott a királyi Magyarország végvári katonaságának megreformálásával, tájékozott a hadügyi dolgokhoz. Az ország hadügyeinek újjászervezésével kapcsolatban a következőket javasolták az uralkodónak. A királyi Magyarország területét osz- szák négy generalatusra, ezekben 24 000 fős katonaság állomásozzon, mely fele-fele arányban álljon németekből és magyarokból, saját tisztjeik vezetése alatt. Német katonaságot csak olyan nagyobb őrségbe telepítsenek, ahol egy ezredet el lehet helyezni. A többi várat magyar szabadcsapatokkal kell őriztetni, mert ez anyagi megtakarítást jelent. Szerintük az ország katonai terhein az ellátási és hadbiztosi rendszer megreformálásával lehet enyhíteni. Az őrsé51