Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a Magyar Királyságban a XVI. század második felében

árnyaltabbá vált. A vita - ha egyáltalán annak lehet nevezni a módszereknek, ismereteknek ezt a több mint harminc éve tartó egymásra épülését — folytatódik, és továbbra is színvonalasabbnál színvonalasabb munkák látnak napvilágot. A témával foglalkozó könyvek, tanulmányok címei már minden bizonynyal megtöltenének egy vaskos bibliográfiai kötetet. Am ebben a hatalmas tömegű anyagban jóformán nincs két szerző, aki teljesen azonos nézeteket vallana. A had-ügyi forradalommal foglalkozó írásokban mégis megfigyelhető egy közös vonulat. A szerzők mindegyike változásokat vizsgál, méghozzá olyanokat, amelyeket közvetve vagy közvetlenül a hadviselés inditott el.

A szűkebb értelemben vett harcászati problémákkal, a csaták megvívásának módjával, mikéntjével ezen tanulmányoknak csupán elenyészően kis hányada foglalkozik. Jóllehet kiváló munkák láttak napvilágot a háború és az állam, a háború és a politika, a háború és a gazdaság kapcsolatáról, a hadügyi forradalom elmélete — meglepő módon — a társadalomtörténeti kutatásokat inspirálta a legerősebben. A fő téma ugyanis nem a harc, hanem maga a háború. A háború és elsősorban annak hatásai.1

Brian M. Downing A hadügyi forradalom és a politikai változások című könyvében pl. a katonai modernizáció és az állam jellege közötti kapcsolatot vizsgálja. A szerző a demokratikus és az autokratikus kormányzati formák kialakulásának gyökereit keresi, és véli megtalálni a koraújkorban zajló hadügyi változások körében. Szerinte ott, ahol a hadügyi modernizáció végrehajtásához szükséges súlyos anyagi terheket az adott ország belső erőforrásainak mozgósításával teremtették elő, lépésről-lépésre megerősödtek a monarchikus erők, és a kormányzás "alkotmányos" formái és szervei (rendi gyűlések, megyegyűlések) fokozatosan elvesztették jelentőségüket. Ott ellenben, ahol a háború finanszírozására külső erőforrások is rendelkezésre álltak, a hadügyi forradalom nem tette feltétlenül szükségessé az kormányzás "alkotmányos" elemeinek háttérbe szorítását, lerombolását. Ennek megfelelően ez utóbbi országokban jóval kedvezőbbek voltak a feltételek a politikai fejlődés demokratikus útjának kialakulásához, mint ott, ahol a központi hatalom megerősödött.

A hadügyi forradalom adja a keretét Peter Burschel 1994-ben megjelent érdekes és izgalmas könyvének is, amely az északnyugat-németországi zsol- dosság XVI-XVII. századi szociális összetételét és e réteg társadalmi helyzetének változásait térképezi fel. A szerző hatalmas anyaggyűjtésre támaszkodva, rendkívül szemléletesen mutatja be, hogyan kapcsolódnak a hadügyi változások a mindennapok emberének kiszolgáltatottságához, szegénységéhez, nyomorához.

Egy szélesebb, több irányba kitekintő feldolgozásra tett kísérletet Frank Tallett A háború és társadalom a koraújkori Európában című, 1992-ben napvilágot látott munkájában. Tallett épp olyan alapossággal kutatja a háborúk kialakulásának "mechanikáját", létrejöttük okait, mint a hadseregek megszer28