Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai)
szüzeket (szörnyű még kimondani is) hol kegyetlenül lemészárolják, hol siralmas rabszolgaságra hajtják el a pökhendi ellenség ocsmány szenvedélyeinek kielégítésére. Ok az igában zokogva jajonganak, s égre emelt kezeikkel a ti segítségetekért könyörögnek... Ezért hát idézzétek fel magatokban, milyen pajzsa, milyen bástyája volt eddig Magyarország Németországnak, s mennyit értek a magyarok fegyverei egyrészt az igaz hitnek, másrészt a ti nyugalmatoknak, és mit értek ezután még, ha megmenekül... Ne vessétek meg szomszédotok állapotát, mert ha nyomorúságos, mert ha veszendő, a ti romlásotokkal fenyeget.”18 1541-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen V. Károly jelenlétében mondja el szónoklatát Frangepán Ferenc. A lelkek megindítása helyett inkább politikai érdekeik szerinti cselekvésre akarja hallgatóit rábírni, ennek megfelelően érvelése, hangvétele is pragmatikus jellegű. Amennyiben Magyarország birodalmi segítséggel megőrizheti védőbástya szerepét, úgy a Birodalmat is kevésbé fenyegeti a török támadás. A lángoló házról könnyen teijedhet át a tűzvész a segíteni rest szomszéd épületére is; ennek kifejezéséhez Vergilius Aeneisének jól ismert sorait használja föl; „Hactenus Hungária vobis caeterisque Christianis, pro valló atque aggere fuit, ea integra licebat vobis in utramque aurem quiescere, jam agitur utrum hoc anno tota Turcarum, an vestro auxilio liberatur a periculis... Videte, ne quum flamma sese late dijfuderit, tarde ad incendium restingeuendum accuratis, ac idem vobis accidat, quod Graecis, Bulgaris, Rascianis, propter lenta conilia accidit, proinde dicantur Germani sero, ut Phriges sapere.”19 1595-ben tartják Krakkóban a lengyel országgyűlést III. Zsigmond király és a rendek jelenlétében, itt mondják el segélykérő szónoklatukat a magyar követek: Náprági Demeter. Kisvárdai Szokoli Miklós és Kellemesi Mihály. A szónoklat e műfajtípus legirodalmiasabb változatai közé tartozik és a védőbástya gondolatkörének gazdag kifejtését adja. Az egész szónoklaton végigvonul a két ország, két nép történetében meghatározó szomszédság, barátság és szövetség tudata: „Nos Ghristiandi sumus, socii, vicini, et amici vestri. '20 A leghatalmasabb és leggazdagabb országok közé tartozott Magyarország nem is olyan régen. Természeti kincsek sokasága gazdagította hajdan, egy rendkívül bőséges fölsorolásban vetíti elénk a szónoklat a fertilitas Hungáriáé képét: Hungária quondam regnum magnitudine, elegantia, ubertate florentissimum.” Azonban nemcsak a természet boldogította ezt az országot, emberi alkotásokban is gazdag volt, tájain jómódú városok terültek el, büszke várak és kastélyok, békében élő falvak sokaságával. Jámborság és vallásos hit élt az emberek között, támogatták és becsülték a hit őrhelyeit, a vallás kultuszait, ugyanakkor vitézi erények és bátorság is ékesítette népét. Olyannyira, hogy az egész keresztény világban a leggyakrabban idézett például szolgáltak a természeti gazdagságra, kegyességre, hősiességre, vendégszeretetre, nemeslelkűségre és erkölcsösségre. A laudatio eszközeivel dicsérte a lehető legmagasabbra az ország értékeit a szónok, hogy utána mindezek elvesztése fölötti fájdalmát, 224