Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
felsőmagyarországi építész80. Az egymást váltó, név szerint ismert felsőmagyarországi építészek sora valószínűleg vele zárult. A különleges vagy egyedi feladatokkal a XVII. században is küldtek Bécs- ből a kerületi építési hivatalokhoz nem tartozó szakembereket. Közéjük tartozott 1640 körül Filiberto Lucchese, a későbbi császári főépítész81, valamint az az Oktavian Leuckharden, aki 1650 körül a dunántúli végvárakat mérte fel és rajzolta le82. A végvárakban működő katonai építési hivatalok szervezetében a legjelentősebb XVII. századi változásnak az tűnik, hogy a Haditanács országos hatáskörű főépítészt nevezett ki Magyarországra. Ilyen volt 1636-ban Jacopo Resti és 1655-ben Francesco Antonelli. Restit II. Ferdinánd király „pro commissario architecturae fortalitiorum in Regno nostro Hungáriáé constitutorum” címmel nevezte ki83. A kerületi építési hivatalok szakemberei közül a kassai Montcourt 1632- ben, amikor beosztását valószínűleg haladott életkora miatt elhagyta, „architects seu fundator „ — mai szóhasználattal teivező építész — címmel rendelkezett84. Az őt követő Landi csupán „architects” volt85, Franciscus Antonelli pedig „ingénieur seu fundator”86. Címében tűnik fel először a hadmérnök voltára utaló elnevezés, amely ezt követően sűrűsödik. Az 1659 és 1664 között Komáromban szolgáló Joannes Melchior Augsperger már „architects milita- ris”87. A hadmérnök elnevezés tehát a század közepén jelent meg. Ezt viselte 1653-ban császári építészként Filiberto Lucchese88. 1632-ben név nélkül említik a „praefectus”-nak nevezett győri építészt89, a kassai Joannes Bottmayr 1652-ben „aedificiorum magister”90.Az ugyanott szolgáló Lucas Georg Sicha 1669-ben „Architects et Vexilifer”91. Zászlótartó címe azt jelzi, hogy a század második felében a hadmérnökké váló, várépítő építészek katonai rangot kaptak, a hadsereg tagjaivá váltak. Sichával egyidejűleg a győri Franciscus Wimes mérnök-ezredes92. Ezt a rangot viselte 1680 körül Győrött a később, a felszabadító császári hadsereg műszaki alakulatait generálisi beosztásban irányító Luigi Ferdinando Marsigli is. A végvárépítés munkáját végző szervezet mindettől függetlenül még a század végén is korábban kialakult formájában dolgozott, ahogyan ezt az 1664- ben a török által elfoglalt Érsekújvár helyett emelt Lipótvár adatai bizonyítják. Az 1670-es években ott folyó munkák legfőbb irányítója az uralkodó által kinevezett Otto Ferdinand Volkra gróf volt, „Director Caesareus” címmel93, amely lényegében azonos a két és fél évszázaddal korábban a pozsonyi vár átépítését irányító Rozgonyi György „director regius” címével. Az Ausztriából küldött mesteremberek szakmai vezetője ugyanakkor a Johann Andreas „von Raab Bauinspector”, az ismeretlen családnevű győri építési felügyelő94. 1678- ban és 1682-ben Lipótvár vezető építészeként Venerio Ceresolát említik, aki később innét került a töröktől visszaszerzett Érsekújvárra95. 163
