Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
A váltakozva superintendensnek, prefektusnak, építésznek, felügyelőnek nevezett vezető elsősorban szervező és irányító feladatot töltött be. Szükség esetén természetesen tervrajzokat is készített, mint Baldigara, de főképpen a hatásköre alá tartozó várakat látogatta, azok állapotáról készített jelentéseket, építésükhöz, karbantartásukhoz költségvetéseket, közben pedig irányította az építkezések megvalósítását. Minderre a két évszázad királyi rendeletéi és utasításai nyújtanak bőséges felvilágosítást. A szervezet korai időszakában Felice da Pisa, aki az ország északkeleti részének várait erődítette, évi 140 forint fizetéséhez, amelyben egy szolga tartásának a díja is benne volt, tavasztól őszig havonta 12 forint és 80 dénár külön munkabért kapott 1553 és 1557 között. Kassán kívül útjaira útiköltséget is elszámolhatott. Az ezekhez szükséges kocsiról, lóról, kíséretről és pénzről a Kassán székelő szepesi kamarának kellett gondoskodnia.96 Az 1570-es években ugyanott működő Baldigara már kimondottan felsőmagyarországi építész, közvetlen felettese a helybeli főkapitány, munkájának szakmai irányítása és felügyelete azonban a Haditanács építési biztosának hatáskörébe tartozott. Munkájáról az 1569 tavaszán kelt királyi utasítás azt írta, hogy az év folyamán végzendő építkezésekről készített összeállítását egyeztetésre átadták Rüber főkapitánynak.97 A szükséges építkezésekről tehát a katonai kerület építésze éves tervet állított össze, amelyet a kerület parancsnokával egyeztettek. Ehhez az „építési felügyelők és főfelügyelők évenkint többszőr bejárják kerületük erődjeit, - írja Pataki Vidor — térképeznek, terjedelmes javaslatokat adnak be a tennivalókról” ... A várak állapotáról való jelentések, költségvetések pontosan befutottak minden év őszén és tavaszán” a Haditanácshoz, amely ezek ismeretében döntött a teendőkről.98 A XVI. század második felében évtizedekig a győri kerületben dolgozó Urban Süssről említik, hogy „az egész esztendőben utazik egyik vártól a másikig... A Haditanács és az udvari kamara regesztakönyvei tele vannak jelentéseivel, terveivel.”99 A helyszíni munkáért — amint azt Felice da Pisa esete megvilágította — külön fizetség járt. A felsőmagyarországi Paolo Catta- neo 1584-ben az utazás egy-egy napjáért 2 forintot, az egyhelyben tartózkodásért egy forint napidíjat kapott.100 Franciscus Guyot de Montcourt számára havi fizetésén kívül utazásaira napi egy forintot utalványoztak101. 1637-ben Jacopo Resti havi 40 forint átalányt kapott102. Elődjének, Giovanni Landinak havi fizetésén kívül hat ló tartását engedélyezték103. A nagy kiterjedésű katonai keiületek lejárása nagy terheket rótt a felügyelőkre, ezért melléjük több esetben még egy építészt neveztek ki. 1573-ban Urban Süss mellett Bernardo Magno szintén superintendens címmel rendel3. A katonai építési hivatalok és alkalmazottaik működése 164
