Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
déldunántúli váraké.12 1570 körül Poppendorf lehetett az egri várépítés fölé rendelt királyi vezető, ezért intézkedett ő az építkezésre biztosított anyagiakkal, azonban semmi esetre sem az alantas fízetőmester beosztásban, ahogyan azt Pataki vélte.13. Az Eger esetében Poppendorf irányítása alá rendelt Baldigara egyúttal a Kassa székhellyel működő „Felsőmagyarországi Főkapitányság” főépítésze, vagyis superintendense volt, bár ilyen címmel a fennmaradt adatokban soha nem szerepel. További hasonló szervezet létére utalnak a Pataki Vidor által Kanizsa várának építéséről közöltek. Szigetvár 1566-ban történt eleste után ott alakították ki a Dunántúl déli részének katonai központját. Kanizsa vára lett „A Balaton és a Dráva közötti Főkapitányság” székhelye. „Ennek a kerületnek várügyei Poppendorf Ferenc építési főfelügyelőhöz tartoztak, - írja Pataki - Kanizsát pedig gyakran látogatja”.14 Egy 1569-ben kelt királyi okiratról Poppendorf címét is közli: „Supremus rerum aedificiorum nostrorum praefectus”, vagyis a királyi hatalom építési ügyeinek legfőbb felügyelője. A tervek készítője Kanizsán is Ferabosco, bár egy ideig abba Baldigarát is bevonták. Építőmestere a Győrött írnokként említett Pollath Jeromos. A Poppendorf által Bécsből és Grazból küldött mesterek az ő irányításával dolgoztak. Az adminisztratív munkát a Pataki által magyarosan írt nevű Mitfelder Éliás, később Hueber Perger Pál építési írnokok, a pénzügyeket Awer Fülöp fizetőmester intézte.15 Pataki Vidor több más, királyi építtetésű végvárral kapcsolatban sorol fel olyan személyeket, akik az eddig ismertetet beosztásban dolgoztak. A XVI. század második felében létezett katonai kerületek központjai közül nemcsak Győrben voltak superintendens címmel rendelkező építési felügyelők. 1578- tól a Felvidék nyugati felének katonai védelmét ellátó „Bányavidéki Főkapitányság” superintendense Giulio Ferrari,16 a Kassán székelő „Felsőmagyarországi Főkapitányság”-é a cím említése nélkül 1569-től Ottavio Baldigara, a század végén pedig Giovanni Paolo Cattaneo.17 Építési írnokot említ Győrön és Kanizsán kívül Komáromban, Besztercebányán és Pápán, fizetőmestert pedig Kanizsán kívül Kassán is.18 A felsoroltak alapján a jelentősebb végvárak építése a király, illetve nevében az Udvari Haditanács által kinevezett „kormánybiztos” vezetésével folyt, aki adott esetben maga a kerületi főkapitány, vagy a Haditanács által kiküldött, magas rangú katona, esetleg kormánytisztviselő volt.19 Az ő építkezéssel kapcsolatos címeik azonban még abban az esetben sem jelentették építész voltukat, ha a „magister muratomm” elnevezést viselték, mint az éppen Pataki Vidor által említet Tomielli generális Komáromban. Az irányításuk alatt levő építkezés műszaki vezetője, a superintendens vagy prefektus viszont minden esetben építész volt. A végvárak létrehozói az Udvari Kamara szerződésével 156
