Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
adta - megállapította, hogy abban az időben már „bizonyos hivatalos szervezést, adminisztrációt kap a várépítkezés”2. A Haditanács által irányított építkezések szervezetét „csodálatraméltó adminisztrációs gépezetének nevezte3. A század közepe táján „kezd kialakulni - írja - egy bizonyos címfokozat és ranglétra ... Valóságos tisztviselőkar ez, csupa idegenből áll, csaknem kivétel nélkül olaszokból, itt-ott tünedezik fel köztük egy-egy német”4. A Pataki Vidor tanulmányának megjelenése óta eltelt évtizedek kutatási eredményei nyomán ez a „csodálatraméltó gépezet” ma már minden részletében felismerhető, sőt rekonstmálható. Az azóta napvilágra került újabb adatok és az azokból kiolvasható összefüggések nemcsak alátámasztják Pataki Vidor- nak azt a szűkszavú megjegyzését, hogy ugyanis a főként olaszokból álló várépítők hivatalos szervezést kaptak, hanem lehetővé teszik ennek a hivatalos szervezetnek a rekonstruálását. A szervezet azonban nemcsak adminisztrációs gépezet volt. Az az írásbeliség, amelynek emlékeivel a tudós szerző annakidején találkozott és amely a végvárak építőinek emlékét megőrizte, az általuk végzett munkának fontos, de csak egyik része volt. Címeik és rangjaik alapján valóban tisztviselőkar — vagy sokkal inkább tisztségviselőkar — volt ez a szervezet. Munkásságuk lényege az az építőtevékenység, amelynek az adminisztráció csupán szükséges kísérője. Magát az építőmunka végzését ugyanakkor az az adminisztráció által kísért hivatalos szervezet biztosította számukra, amelynek a Haditanács szolgálatában mintegy „állami alkalmazottként” tisztségviselői voltak. Ez a szervezet biztosította azt is, hogy központilag irányított és nagyjából egységes felépítésű lévén, az ország minden részében azonos módon, azonos feltételek mellett végezhessék a várépítést, azonos igények, irányelvek és ami a leglényegesebb, azonos technikai szempontok alapján. 1930 körül, amikor Pataki Vidor Bécsben az Udvari kamara és az Udvari Haditanács iratai között dolgozott, minderről még alig lehetett tudni. Az építészet történetét kutatók munkaszervezési, munkaszervezeti kérdésekkel ritkán foglalkoztak, a témának hazai szakirodalma még alig létezett. Az ilyen irányú kutatás az utóbbi évtizedekben indult meg és terebélyesedett ki, kapott benne szerepet az a technikatörténet, amelynek az építkezések bonyolítását végző szervezetek történeti formái részét alkotják. A következőkben annak a várépítő szervezetnek a rekonstruálását kíséreljük meg, amelyet az általa talált adatok alapján Pataki Vidor is érzékelt, felismerését azonban korának kutatási eredményei még nem tették lehetővé. A rekonstrukcióhoz természetesen felhasználtuk az ő adatait is, kiegészítve olyan részben az újabb szakirodalom, részben publikálatlan levéltári források adataival, amelyek a rekonstrukciót lehetővé teszik. 154
