Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Öze Sándor: A vörösbor elterjedése a XVI. század közepi dél-dunántúli Nádasdy-uradalmakban
kát, Isten ata édes fiatokai, az én uramal. Költ Chánba, zent Demeter más napján 1559 zolkája ACH." Az a tény, hogy a Báthori-birtokok marcali tiszttartójától szerzi be a vörösbort, mutatja, hogy nem csak a Nádasdy uradalmakban ismerik az eljárást. Búzát, rozsot, kölest, árpát, zabot is termesztenek. A gabonafélék a vár saját ellátását igyekeznek pótolni, ez azonban nem minden esetben sikerül. Elsősorban a monokultúrás bortermelés és marhatenyésztés miatt, amely ekkor már a munkaerő és földterület nagyrészét a szőlőtermesztésben koncentrálta. Maguk a fízetetlen gyalogok is ezzel foglalkoztak, és a szőlőtermesztő területekre jellemzően, a lakosság a gabonatermesztéshez szükséges igaerőt is leépítette (erről tudósít bennünket Csányi annak kapcsán, hogy szüretek idején mi okozza a megtermelt bor uradalmakba való beszállítását) 1558. június 18-án írja: "Borunk vagyon annak oda fel ára, kabonának kevés, annak it vagyon ára." A várvonal felállítása, fenntartása a környező népesség számára életformaváltást jelentett. Az állandó harckészültség a vidék militarizálódásához, a várak környékének hadigazdasággá alakulásához vezetett. A Dél-Dunántúllal és különösen Szigetvárral kapcsolatban többen elemezték a folyamatot, a Kanizsa-kömyéki parasztság időszakos katonáskodásáról és a hajdúréteg növekedéséről pedig már tettem említést.8 A vidék lakosságának félreguláris alakulatként való felhasználása láncreakciószerű folyamatot indított el, amely kihatott a gazdaság átalakulására is. Jelentősen visszaszomlt a kenyérgabona termelés. A népesség számos tagjánál válik legalábbis kiegészítő foglalkozássá a marhahajtás. Ruzsás Lajos és Szakály Ferenc cikkei tisztázták már a 16. század első felének a kereskedelmi stmktúráját a só- és marhaforgalomra vonatkozólag. Éppen ezért nem kívánjuk, különösen ennek a cikknek a keretei között tárgyalni a Nádasdy-birtokok tekintetében, de néhány adatot azért hadd közöljek.9 A Kanizsán keresztül húzódó marhakereskedelem már folyt János király idejében is, mint Csányi feljegyzéséből tudjuk, de nagyobb volumenűvé csak azután vált, hogy 1561-től Kerecsényi László lett Gyula várának kapitánya. Szakály Ferenc kiváló cikke, amely az 1560-as években a dél-dunántúli marhahajtó útvonalakat térképezte fel, főleg a szigetvári kapitányok és kiváltképpen Zrínyi Miklós erőszakos, a forgalmat szigeti irányba eltérítő, nagy, kihelyezett vámokkal megterhelő, tevékenységének mondja, hogy ezek a Velence felé irányuló utak délre, Boszniába húzódnak. Az 1560-as évek elején még a Nádsady tisztek irányították a kereskedelmet, és nyújtottak is védelmet, a Zrínyi-família és Florváth Márk hatalmaskodásai ellen. A kereskedők, kálmáncsehiek, túriak, kecskemétiek, keviek voltak. Nyugat 146
