Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Öze Sándor: A vörösbor elterjedése a XVI. század közepi dél-dunántúli Nádasdy-uradalmakban
fele Székely Lukácsnak, Komár ekkori bérlőjének voltak gazdag "marhás jobbágyai". A török kezdettől fogva rossz néven veszi Kerecsényi ténykedését. Előbb a tiszai átjárókat próbálja ellenőrzése alá vonni. A középszakaszon Csongrád- nál és Tömörkénynél "kastélyt" építtet, ettől északra Szolnok, Hódmezővásárhelyig pedig Szeged török katonasága ellenőrzi az átkelőket. 1561. augusztus 18-án írja. "Kerechéni uram, hogy minden, mit zabádon hajtják az nachákod őreit, (sic) az ű kegielme barmát is. Az török chak mek sem kérdi az áros nép barma közöt. Én mekírám, hogi meli falukból holdolt nép közibe holdolatlan népek ozlanak, az török, ki haláza, ha tak kető lezen is vagy egy faluba, az inkább, az réveken, harminchadokon vámokon. Az árus népet, az barom melet való lekéneket, mekkérdezvén, mind égik kikeresik, mert imár mék anak is híre vagion, minemű tartók és meli emberiül, meli helien az nachákod barmát vetete, és anak is híre vagion, hogi ő kegielme sok barmot hajtőt ide, ezeket én mekírtam neki. Ő kegielme mekírta Botján Mihálnak, iken nilván, hogi az barom it Komáiba mek ne tartoznék, hanem vitem vigiék és záz forintnál alább párját ha adnák, neki kárával lene. Nem kichin örekbülésére az szokásinak nekünk nem kichin nimorúsákinkra. Az pokánitul mektiltott, bér barom, só." A háborúk miatti gazdasági átalakulás nem volt ráfizetéses. Azon kívül hogy eltartotta az északi birtoktesteket védelmező végvári vonalat, haszonnal is járhatott. Ezért nem hajlandó sem a nádor sem Báthori András átadni itt lévő várait a királynak. 1556-os szigeti hadjárat, bár hozott költségeket a nádor familiáris hadseregének, de ugyanakkor felpezsdítette a birtokok életét. Csányi naponta küldött élelmiszert a táborba. ANádasdy-birtokok fedezték a királyi hadsereg élelmezésének gondját is. Csányi szeptember 27-én kelt levele értesít róla. Ennél azonban még nagyobb jövedelmet jelentett a táborban való borárusítás. A szállításokat az a Tót Sebestyén intézte, akit mint kálmáncsehi kereskedőt törökösségért később Nádasdy megégettetett. Természetesen az egész hadat nem tudta ellátni a kanizsai gazdaság. A keresztény csapatok rablása nagy elégedetlenséget okoztak. A háború előli menekülthullám ugyanakkor a biztonságot nyújtó nagybirtokokat is felfrissítette munkáskézzel és az odamenekített javakkal. “Egy Zige- tet mondanak nem meze Babolchához, Börzönchse felé. Zámtalan élést mondanak benne, mind lónak, embernek, és nem tak, ot termet, hanem Deráva innenső felirül is odahordtak.” Mindezt azért kívántam elmondani, mert az adatok erősen sejtetik, hogy a marha- és só-útvonalak 1560 körül a Dél-Dunántúlon lezárulhattak egy időre. Tehát ezek a kiegészítő gazdasági források a lakosság számára erre az időre megszűntek. A török beütések viszont sűrűsödtek. 147
