Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században

udvarbíróéval — az uralkodó adta ki, ezért az övé érvényes, eszerint pedig joga van a kapitánynak parancsolni a birtokigazgatást illetően is. Prandorffer szerint a kapitány a maga hasznára műveltetett szántóföldet, a jobbágyokat jogtalan szállításokkal terhelte. A várkatonaság élelmezésében visszaéléseket követett el, nem engedte az udvarbíró embereinek az élelemkiosztás ellenőrzését. Drágábban adta a katonáknak a bort, húst és a kenyeret, és nem az udvarbíró által szolgáltatott bort mérte ki, hanem a sajátját. Az élelem elszámolásában is visszaéléseket követett el, a ténylegesnél több költséget számolt el.36 Ezenkívül a kapitány az allódiumokon (és a várban) haszontalan építkezéseket folytatott. A jobbágyokat és a trencséni polgárokat pedig sokat zaklatta és szidalmazta.

Görtschacher kapitány kijelentette, hogy az uralkodói utasítás szerint rá tartozik az erdők és a vizek kezelése. Csak saját hasznára vadászott, viszont a provizor „csapatostul” vadászott és legalább 24 nagyvadat öletett meg. A provizor felsővárban lévő szállásával kapcsolatban a kapitány megjegyezte, hogy Prandorffer ritkán jött fel a várba, inkább csak az élésmestereit küldte fel. A szállás pedig túl távol van a pincétől és egyéb tárolóhelyiségektől és túl közel a „titkos helyekhez”, azaz a mellékhelyiségekhez.37 A kapitány szerint a provizor egy alkalommal puskával felszerelt embereivel bejött a várba, ezért kénytelen volt a szabadon járást-kelést a várban megtiltani. Elrendelte, hogy a kapunál a fegyvereket az udvarbírónak és kíséretének le kell tenniük. Az élelmezéssel kapcsolatban a kapitány kijelentette, hogy azért nem engedte a provizor élésmesterét38 egyedül a kiosztáshoz, nehogy az megkárositsa a királyt. Külön panaszkodott, hogy Prandorffer nem látja el megfelelően tisztét, mert több alkalommal nem volt elég élelem a várban. Görtschacher szerint nem ő zaklatja a jobbágyokat, hanem éppen ellenkezőleg az udvarbíró teszi ezt. Egyébként neki jogában áll az udvarbíró ellenében is a jobbágyoknak a várhoz szükséges dolgokban parancsolni (pl. vármunka).

Mint láttuk a hatásköri problémák — túl a személyi ellentéteken — abból adódtak, hogy a két tisztség hatáskörét nem választották szét egyértelműen. A kapitány és az udvarbíró is a kamarától illetve az uralkodótól kapott utasításaikra hivatkoztak. Az egymás személyét érintő vádak és ellenvádak valós voltáról, valamint a trencséni várbirtok kezelésének minőségéről az 1557-es, több várra is kiterjedő várvizsgálat alapján nyerhetünk képet.

I. Ferdinánd a várvizsgáló bizottságnak szóló utasítását 1557. augusztus 20-án adta ki.39 A bizottság tagjai között a következők szerepeltek: Thurzó Ferenc, az Udvari Kamara elnöke, Francisco Salamanca, I. Ferdinánd tanácsosa, Dóczy Gábor, Pesti Ferenc, Johannes Täzgem, komáromi provizor, Eördögh Péter, a Magyar Kamara számadásmestere és végül, de nem utolsó sorban: Christoph Görtschacher, trencséni kapitány. Tehát Görtschachemek sikerült elérnie, hogy bekerüljön azon királyi biztosok közé, akiknek többek

130