Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században

sáfár, a szakács, a serfőző, molnár stb. következett. Ostrosith idején a várbirtok három kerületre (districtus) volt felosztva, a dubnicaira, a turnaira és a zlató- cira, élükön az udvarbíró officiálisai álltak.29

Ostrosith János halála30 után következő provizor, Baracskay Pál a trencséni alispáni tisztet viselte, de mint adminisztrátor évekig a megye hatóságának élén állt. Baracskay az aludvarbíró mellett hat lovast, egy kulcsárt és egy molnárt tartott. Baracskay Pál érdekes személyiség volt, hiszen az 1528-as várostrom idején még ő volt Szapolyai egyik várkapitánya, majd Thurzó Elek idején már mint udvarbíró és castellanus, azaz vámagy igazgatta a várat, tehát mindhárom tulajdonos idején (Szapolyai-, majd Thurzó-, végül királyi birtokon) egyaránt megállta helyét.31 Baracskay azonban Miksa főherceg és a kamara számára ideiglenes megoldás volt. Az újonnan kinevezendő provizor ügyében 1555-ben három hónapon át folyt a levelezés Miksa főherceg, a Magyar Kamara és Ferdinánd király között. Miksa javaslatára végül is I. Ferdinánd Thomas Prandorffert nevezte ki a trencséni vár provizorává.32 Pran- dorffer korábban már több helyen is töltött be udvarbírói és kapitányi tisztet is, ezért valószínűleg nagy tapasztalattal rendelkezett a várbirtok igazgatásában. Hans Katzianer idején a Trencsén körüli harmincadoknál működött öt évig, majd Niclas Salm egyik szlavóniai várában töltött be tisztet. Ezután 11 évig a pozsonyi vár provizora és kapitánya (praefectus) volt, majd Léván három évig kapitányként (capitaneus) és provizorként tevékenykedett, de volt udvarbíró Komáromban is.33

Utasítása nagyjából megegyezett elődjeiével, de akadtak eltérő pontok is, melyek a felszínre kerülő ellentétek során a leginkább vitatottak voltak.34 A Magyar Kamara javaslatára az egyik leglényegesebb módosítás, hogy a kapitány nem szólhat bele a vár jövedelmeinek kezelésébe, a jobbágyoknak sem parancsolhat, akik kizárólag a provizor alá tartoznak („qui soli provisori subesse debebunt”). A kapitánynak pedig csak az udvarbíró tudtával szabad saját használatára halászni és vadászni (kivéve a szarvasokat, melyeket Szapolyai János ideje óta tilos elejteni).

Görtschacher kapitány és Prandorffer udvarbíró között hamar kitörtek a hatásköri viták. A helyzet 1557 elején kezdett tarthatatlanná válni, és a szembenálló felek panaszaikkal Ferdinándhoz fordultak, aki felszólította őket, hogy a kiküldendő várvizsgáló bizottságnak írásban is adják elő sérelmeiket.35

Prandorffer fő vádpontja, hogy a kapitány az ő provizori utasítása ellenére folytonosan beleavatkozott tisztségébe és sok jogtalanságot követett el. Az erdőkben 27 nagyvadat ejtett, erőszakkal elvette a felsővárban lévő szobáját, ahol addig embereivel a katonák élelmezését felügyelte és az alsóvárban adott neki szállást. Az udvarbíró sérelmezte, hogy a kapitány úgy kezelte őt, mintha egy katonája lenne. Hiába hivatkozott a kamarától kapott utasítására, mert a kapitány kijelentette, hogy az ő (ti. Görtschacher) utasítását — ellentétben az

129