Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században

szervezeténél kitér a terminológiai problémára is: „Az egri vár, s egyben a hatalmas kiterjedésű vártartomány élén az uralkodó által kinevezett két várnagy egyike, az úgynevezett első vámagy, s egyben provisor állt. Ennek a férfiúnak tiszte, megnevezése a számadásban s iratokban közel sem volt egységes, azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a „provizor” és a „castellanus” elnevezés volt a legáltalánosabb”. Egerben a provizor és egyben első vámagy megnevezésére az alábbiak fordulnak elő: „provisor et castellanus”, „castellanus primus”, „praefectus”, „praefectus et provisor”, „praefec- tus et castellanus”, „capitaneus et provisor”, „administrator”.15 Ebből a rövid felsorolásból is kiderül, hogy milyen bonyolult, nem egységes, kiforrott rendszerrel állunk szemben.

Tanulmányomban a trencséni vár és uradalom igazgatását kívánom részletezni, elsősorban azt vizsgálva, hogy mit jelentett egy vár életében a kamarai igazgatás, illetve a nem kikristályosodott rendszerből adódóan milyen hatásköri problémák merültek fel, és azokat hogyan próbálták megoldani. Vizsgálatom betekintést nyújt egy XVI. századi várbirtok igazgatásába, gazdálkodásába, mindennapi életébe.

A trencséni vár a Mohács előtti Magyarországon a legjelentősebbek közé tartozott. A nyugati, észak-nyugati határvédelem szempontjából kulcsfontosságú helyen, egy jelentős kereskedelmi út mentén feküdt. A Vág völgyének legnagyobb és legjobban kiépített vára volt, jelentőségét növelte az a tény, hogy a korszak egyik leghatalmasabb főúri családjának, a Szapolyaiaknak szolgált családi rezidenciául. A Szapolyai latifundiumokat Trencsénből kormányozták, a családi kincstárat is itt őrizték.16

Mohács után a Szapolyai János és Ferdinánd közötti polgárháború egyik fontos epizódja volt Trencsén 1528. évi ostroma. Hans Katzianer csapatai két és fél hónapi ostrom után — némi szerencsének és az Ulrich Leysser által vezetett jól képzett tüzérségnek köszönhetően - bevonulhattak a szinte teljesen romba dőlt várba. A királyi kézre került várba az uralkodó spanyol, majd német zsoldosokat vezényelt, a kapitányi tisztet előbb Hans Katzianer, majd pedig - többek között - Gabriel Kraytzer, Alsó-Ausztria helytartója töltötte be. Ebben az időszakban súlyos harcok dúltak Trencsén vidékén a két párt hívei között, ezért szükség volt a vár megerősítésére. Miután 1534 nyarán a Szapolyai-párti Podmaniczkyak Ferdinánd pártjára álltak - és ezáltal időlegesen megszűnt a közvetlen veszély - az uralkodó elzálogosította Trencsén várát egyik legodaadóbb hívének, Thurzó Elek helytartónak. Thurzó halála után az uralkodó 1549-ben visszaváltotta a várat, amely így 15 évig királyi kézen maradt. Az adatok alapján ebben az időszakban (1549-1564) Trencsént mindenképpen végvárnak tekinthetjük. A várba német zsoldosok és német kapitány, Christoph Görtschacher került, fegyverkészleteit jelentős mértékben megnövelték, erődítményeit rendbehozatták.17

126