Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században
A végvárak fenntartása jelentős terhet rótt az uralkodóra. Az óriási költségeket azzal is igyekezték csökkenteni, hogy a végvárak szükségleteit a lehetőségek szerint a hozzátartozó várbirtok jövedelméből fedezték. A trencséni várbirtok a legnagyobbak közé tartozott, egy szinten említhető például Szigetvárral vagy Kanizsával.18 A váruradalom kiterjedéséről az első adataink 1439- ből valók, ekkor két város (Trencsén és Leva) mellett 30 falu tartozott hozzá. A levai (illavai) uradalom kiépülésével a birtokok száma valamelyest csökkent: 1493-ban már csak Trencsén város és és 14 falu tartozott hozzá, 12 másik faluban részbirtokkal rendelkezett.19 Az 1532-es dica-jegyzék szerint Tren- csénhez összesen 33 falu tartozott, mintegy 382 adózó portával.20 Az 1549. évi dica összeírás szerint a vár birtoka 26 falu volt 257 adózó portával, ebben a számban nincs benne az éppen a Podmaniczkyak kezében lévő Szucsa vár uradalma, amelyhez 6 falu tartozott (1532-ben 55,5 adózó portával, 1549-ben már csak 30 portával).21 1564-ben 38 falu tartozik hozzá 343,5 portával, de ekkor már Trencsénhez tartozott a szucsai uradalmon kívül Bán mezőváros és tartozékai is.22 Összehasonlítva a környékbeli várbirtokokkal (Csábrág, Érsekújvár, Fülek, Léva, Somoskő, Murány, Zólyom, Végles) kiderül, hogy a trencséni várbirtok nagyságát tekintve jó néhány fontosabb várét felülmúlja (például Érsekújvár, Zólyom).23 Úgy tűnik, hogy a békésebb viszonyok között lévő Trencsén várbirtoka jelentősebbnek mondható, mint a határhoz közelebb fekvő esetenként nagyobb területű - ám a török portyák által veszélyeztetett24 — várbirtokoknál. Ezek az adatok azonban a várbirtok tényleges jövedelméről nem sokat árulnak el, sok múlt a birtok kezelésén is. Ezzel már kényesebb területhez értünk, hiszen a közvetlen források (összeírások, számadáskönyvek, utasítások) esetenként nem világítanak rá a tényleges helyzetre (mint például az emberi tényezőre), és ez különösen igaz Trencsénre. Az uralkodó Görtschacher kapitány mellé udvarbírót (provizort) nevezett ki Ostrosith János személyében, aki a provizorátus mellé megkapta Trencsén vármegye főispáni tisztségét is.25 A várbirtok igazgatását illetően az uralkodó meghagyta a kapitánynak, hogy az udvarbíróval jó viszonyban legyen. Az utasítás szerint az uralkodó az udvarbírót tulajdonképpen a kapitány mellé rendelte.26 Ostrosith János, az új udvarbíró a magyar kamarától terjedelmes utasítást kapott, melynek fontosabb pontjai a következők27: 1. Hívja össze a birtokok és falvak bíráit és Trencsén város esküdteit, mutassa be nekik a királyi mandátumot, majd hagyja meg nekik, hogy minden jövedelmet neki vagy megbízottjának (viceprovizomak) adminisztrálják, írják össze a munkajáradékot és a szállítási kötelezettségeket. 2. Ezekről a jövedelmekről Ostrosith számadással tartozik a kamarának. 3. A király más alattvalóinak kára és a jobbágyok elnyomása nélkül („sine 127
