Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

I. Rómából Egerbe - 1. Stúdiumok a Collegium Germanicum Hungaricumban

Gyakran már az intézmény nevének különböző formákban történő emlegetése is félreértést és zavart okozott. Szinnyei például gyakran San Apollináré Kollégium néven említi, holott csupán arról van szó, hogy a kollégiumhoz tartozott a San Apollinare templom.11 12 Teljes tájékozatlanság az is, ha egy tanulmány „Collegium Germanico-Ungaricum” létezéséről szól az 1573. évet illetően, amikor még semmiféle magyar kollégium nem volt Rómában. Más szempontból szintén zavart okoz a német szakirodalom néhány tétele is, amely kizárólag a saját nemzeti egyháztörténetét tartva szem előtt, egyszerűen csak Collegium Germanicumról beszél.13 Pedig tudjuk, hogy 1580-ban az önálló német kollégium, valamint a mindössze két évvel korábban Szántó István által alapított önálló magyar kollégium összevonásáról volt szó, nem pedig a magyarnak a németbe történő beolvasztásáról. Ez utóbbi tényt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az intézmény négy és fél évszázados története alatt az összes növendékek létszámának egyötöde Magyarországról került oda. Épp ez a sajátos együttélés, együttképzés teszi a jelenséget különösen tanulságossá, az európai egyházi értelmiségképzés speciális esetévé.14 15 Andreas Steinhuber múlt század végi pozitivista monográfiája még címében is, anyagában is törekedett arra, hogy a kollégiumot, mint több nemzet közös teológiai tanulmányainak színhelyét mutassa be, fontos tehát, hogy a mennyiségileg is számottevő magyar részvétel ténye a nemzetközi és hazai szakirodalomban továbbra is felszínen maradjon. Meg kell tehát jegyeznünk, hogy az intézet neve egyedül a Collegium Germanicum Hungaricum formában

11 SZINNYEI, II. 1452.h.

12 HORVÁTH Iván: Padovúban poétikát tanulni. Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum, XVII, Szeged, 1981, 45.

13 SCHMIDT, Peter: Das Collegium Germanicum Hungaricum in Rom und die Germaniker. Zur Funktion eines römischen Ausländerseminars (1552-1914), Tubingen, 1984.

14 A. REBIC: Die Internationalität in der Geschichte des Collegium Germanicum Hungaricum. In KAC, 1965 Mai, 10-16. A különböző közép- és észak-európai régiók helytörténeti kutatása többnyire már gondosan számbavette és feldoglozta Rómában tanult egyházi értelmiségének történetét s hazatértük után kifejtett tevékenységüket (Vö. POLGÁR László: Bibliographie sur l'histoire de la Compagnie de Jesus 1901-1980, vol. II, Roma, 1983, nr. 4224-4278). A legújabb, e tárgykörbe tartozó kiemelkedő teljesítmény: Oskar' GARSTEIN: Rome and the Counter-Reformation in Scandinavia. Brill, Leiden-New York-Kobenhavn-Köln, 1992, vol. I II. Erről szóló recenziónkban (Helikon, 1995, 389-390) szóvá tettük, hogy a katolikus megújulás és ellenreformáció Skandináviában és a Kárpát-medencében sok ponton hasonlóságot mutatott: Róma szempontjából mindkét régió peremterületnek számított, de jelentőségüket nagyra értékelte a Szentszék, mindkét helyre engedélyezte teológusok képzését a római kollégiumban. Az összevetéseket még érdemes lenne tovább részletezni, ezzel Garin nem foglalkozott.

15 STEINHUBER, Andreas: Geschichte des Collegium Germanicum Hungaricum in Rom. Bd. I-II, Freiburg in Breisgau, 1895.

12