Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.1. „Okossággal és eréllyel”

2. Barkóczy Ferenc és írói köre ( 1745-1761)

Barkóczy Ferenc (1710-1765) egri püspök, majd esztergomi érsek életével a kutatás már sokat foglalkozott: kiemelte egyházkormányzati szerepét és oktatási reformjait, barokk pompakedvelő hajlamát és művészeti érdeklődését, vizsgálta elnyomó jobbágypolitikáját, sőt történt már kísérlet irodalompártoló tevékenységének bemutatására is. Ezúttal életének főként azok a mozzanatai kívánnak említést, amelyek műveltségét és gondolatvilágát kialakították, s így közvetve az egri szellemi élet arculatára is hatottak.

2.1. „Okossággal és eréllyel”

Ezzel a jelmondattal érkezett az új püspök székhelyére, s meglehetősen mozgalmas egri éveinek bemutatására aligha lehetne jellemzőbb szavakat találni.

A Barkóczy-család Észak-Magyarország főnemesi családjainak legjelentősebbjei közé számított. Az egri püspök apja Zemplén vármegye főispánja, jelentős földbirtok tulajdonosa, anyja Zichy Julianna grófnő volt, a család rokonsága pedig az egész régiót behálózta. Az ifjú Barkóczy Kassán kezdte iskoláit, majd Nagyszombatban a jezsuitáknál tanult bölcseletet. Ezután - előkelő származása és jó tanulmányi előmenetele következtében - Rómába, a Collegium Germanicum Hungaricumba került, ahol a kései barokk Róma szellemi légköre nagy hatást tett rá. A teológiai tananyag mellett nagy érdeklődést tanúsított az örök város történelmi és művészeti emlékei, látványos barokk ünnepségei, a főúri családok életmódja, valamint a nagy egyházi bibliotékák iránt. Életrajzírói egybehangzóan méltatják könnyed, szellemes társalgási modorát,sokirányú tájékozottságát és nagy akaraterejét. Németül, latinul és szlovákul már itthon megtanult, ehhez járult Itáliában az olasz és francia nyelv elsajátítása. Mindezek az adottságok, valamint jó aulikus összeköttetései és kiterjedt rokoni kapcsolatai elősegítették stúdiumai befejeztével gyors előhaladását. 1733-ban Erdődy püspök kinevezte egri kanonokká, 1740-től szepesi prépost, majd az esztergomi érsek vikáriusa, 1743-tól a hét- 115

115 MESZLÉNY1 Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata 1707-1945. Budapest, 1970, 99-121; ENTZ Géza: Barkóczy Ferenc gróf, a magyar barokk kar nagy mecénása. In: Történetírás, 1939, 167; VOIT Pál: Barkóczy, a földesúr. HMM I, 151; CLAUSER Mihály: Báró Orczy Lőrinc. It, 1940, 6; BITSKEY István: Barkóczy Ferenc, az. irodalmi mecénás. In: IE, 333-365.

51