Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.1. Római inspirációk

Az Eszterházyra vonatkozó eddigi - nem túl gazdag - szakirodalomban szinte szó sem esett római tanárairól, akik pedig szellemi fejlődését bizonyára nem kevésbé befolyásolták. Még Kádár László posztumusz kiadott, szép és alapos esszéjében is azt olvassuk, hogy „a többi tanárokról és^arról, hogy milyen hatással voltak Eszterházyra, nem maradtak föl adatok”.

Való igaz, hogy idevágó adatokban nem bővelkedünk, tanárainak névsora mégis összeállítható Villoslada monográfiája segítségével.202 203 Római stúdiumainak idején a Collegio Romano rektora Giovanni Antonio Timoni, a Col- legio Germanico Ungaricoé pedig Vicenzo Annibali, ők nem különösebben színes egyéniségek. Annál inkább azok voltak további professzorai. A szent- írástant Antonio Casini (1687-1755) oktatta, aki tagja volt Róma tudós literá- tor társaságának, az Árkádiának, s alapvető műve (Encyclopaedia Sacrae Scripturae, Venezia, 1747) épp Eszterházy ottani tartózkodása idején jelent meg, valamivel később pedig híres zsoltármagyarázatai láttak napvilágot (De divina poesi, Roma, 1751). A theologia scholasticát Lorenzo Ricci (1703- 1755) előadásából tanulta, ő Leocritus néven szintén Árkádia-tag volt, később a Jézsutársaság generálisa lett s szívósan küzdött a rend feloszlatása ellen. A héber nyelvet Pietro Curti (1701-1762) oktatta,aki számos bibliai tárgyú polemikus disszertáció szerzője. De valamennyiök között Eszterházy egyháztörténeti tanára, a sienai származású Pietro Lazzari (1710-1789) a legtermékenyebb író, 33 könyve jelent meg, a legkülönfélébb értekezések a „história ecclesiastica” köréből. Lazzari harminc évig volt a Collegio Romano professzora és könyvtárosa, a közismerten bibliofil magyar növendékre bizonyára nagy hatást tett. Annál is inkább, mivel XIV. Benedek bizalmasa volt, a pápa rábízta az indexbizottság teendőit, s állítólag - Sommervogel szerint - Benedek össszes műveinek kiadásában is tevékeny részt vállalt.

A Rómában végzett főpapok eszményképe, Carlo Borromeo (Borromei Szent Károly, 1538-1584) ugyancsak mély benyomást tett Eszterházy formálódó egyéniségére. Milánó érseke, a poszttridentinus katolicizmus egyik legjelentékenyebb egyházszervező főpapja különösen nagy tiszteletnek örvendett a Collegium Germanicum Hungaricumban, számos római templom őrzi ereklyéit s a vele kapcsolatos emléktárgyakat. A szemináriumokat szervező, kórházakat létesítő, templomokat és főpapi rezidenciákat építtető, a pasztoráció minden területén igen aktív s ugyanakkor könyveket író, tudós érsek Eszterházy egész későbbi életét befolyásolta, a feljegyzések szerint a püspök még napirendjét is példaképe mintájára alakította ki. Névadó szentjének aszkétikus

202 KÁDÁR, i.m. 75.

203 VILLOSLADA, Riccardo G.: Storia del Collegio Romano dal sün inizio (1551) alla soppressione della Compagnia di Gesú (1773). In: Analecta Gregoriana, vol. 66, Roma, 1954, 322-335.

92