Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.1. Római inspirációk

emelkedő tanulmányi eredménye arra predesztinálta őt, hogy a legmagasabb szintű képzettséget kapja meg, s ezzel elérhetővé váljon számára a magyar- országi egyházi hierarchia bármelyik lépcsőfoka. Eddigi érdemeinek elismeréseként a Collegium Germanicum Hungaricumban azonnal a II. évet kezdhette a teológián, a korábbi nagyszombati évet beszámították neki, noha ez egyáltalán nem volt általános szokás. Vele érkezett öt társát csak az I. évre vették fel, mivel a gyengébb színvonalú külföldi szemináriumokban végzett éveket csak kivételes esetben akceptálták a római professzorok.199

Társai közül Lusénszky László, Okolicsányi Antal és Schmidegg Ferdi- nánd szintén a nagyszombati szemináriumból érkezett, Gánóczy Károly József Kassáról, Martonyi János pedig a sátoraljaújhelyi pálosoktól jött a római teológiára. Mivel előző nap már két horvátországi alumnus is beiratkozott, így 1745 októberében összesen nyolc magyarországi növendék nyert felvételt a kollégiumba, ez pedig elég nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy az intézmény alkotmánya szerint egyszerre a négy évfolyamon mindössze 12 hely volt fenntartva Hungária számára.

Nem tudjuk, hogy vajon hazai növendéktársai közül alakult-e ki valakivel szorosabb kapcsolata vagy barátsága. Arról viszont maradt fenn adat, hogy két külföldi alumnussal még hosszú évekig őrizte kapcsolatát. Az egyik Justus Wilhelmus Joseph de Praschma, a későbbi breslaui főpap, a másik Wolfgang Heinrich Joseph Franckenberg, a későbbi belgiumi érsek volt, a jelek szerint mindkettőjükhöz meleg barátság fűzte Eszterházyt. De iskolatársa volt az a Jean Gobel is, aki később a francia forradalom alkotmányos érseke lett.200 Európai látókört, széleskörű tájékozottságot, nyelvtudást és kapcsolatrendszert egyaránt jelentett a római tanintézet, s ez egy életre szóló szellemi útravalót biztosított a jövendő egri püspöke számára is.

„Optimo praeditus ingenio, parique profectu” - jegyzi meg Eszterházyról a római anyakönyv, amelyből az is kitűnik, hogy tanulmányi évei alatt az újoncok magistère, azaz dactora volt, s ezt a feladatát „summa cum optimum laude et fructu” látta el. Arra is utal a matrikula, hogy nagy lelkiereje és erkölcsössége hosszú időre példává magasodott környezetében. Stúdiumainak végén kontroverzteológiából nagy sikerrel disputáit, elnyerte a teológiai doktori címet, s pappá szentelését követően, 1748. augusztus 31-én tért haza végleg, hogy most már a magyar egyház szolgálatába álljon.

Nagyjából Eszterházy három éves római tartózkodása idején kezdődött el a Collegium Germanicum Hungaricum történetében az a folyamat, amely lassú, de határozott irányú változásokat hozott mind az intézmény életében, mind pedig a katolikus teológiában. A jezsuita vezetésű kollégium életét szi199 VERESS, 167.

200 KADAR László: Eszterházy Károly racionalizmusa. In: EML, 74-75.

90