Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

Előszó

pályák mellé majdnem valamennyi esetben odailleszthetők a tudománypártoló, bibliofil, írókat támogató mecénás-püspökök alakjai is.

Jól tudjuk, hogy az irodalom fogalmának számos újabb értelmezését kínálja a szaktudomány, jelen munkánk azonban a hagyományos felfogást követi, a Kosáry Domokos, Tárnái Andor és Bíró Ferenc monográfiáival fémjelzett irodalomszociológiai nézőpontot vallja magáénak, s épp az említett áttekintéseket igyekszik teljesebbé tenni az egri vonatkozásokkal.

Áttekintésünk során Eger barokk kori művelődéstörténetének tárgyi emlékei - épületek, festmények, szobrok, könyvek, ötvösművészeti remekek, miseruhák, kegytárgyak - mögé felvázolhatnak véljük a látványt létrehozó eszmei hátteret s alaposabban megismerhetjük azt a mentalitást, gondolatvilágot, szellemi gyökérzetet, amely az egri barokk műveltséget táplálta. Nem csupán a helytörténet szempontjából lehet ez jelentős, hanem a magyarországi művelődéstörténet egészének nézőpontjából is, mivel az szintén árnyaltabbá és gazdagabbá válhat az ilyen célú vizsgálódás által. Már csak azért is, mert nem kevéssel járultak hozzá az egri püspökök a különféle szellemi alkotások létrehozásához, annak a szellemi légkörnek a megteremtéséhez, amelyből - Orczy Lőrincnek Barkóczy püspökhöz intézett szavaival - „haszna légyen az egész országnak”.