Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

I. Rómából Egerbe

I. RÓMÁBÓL EGERBE

A Kárpát-medencében megtelepedett magyarság fejedelme, István az 1000. év vége táján követet küldött Rómába, II. Szilveszter pápához, hogy tőle királyi koronát kérjen, s egyben áldását, jóváhagyását is elnyerje egyházszervezési intézkedéseihez. A követ, Anasztáz (más forrás szerint Asrik vagy Asztrik) meseritzi apát sikerrel teljesítette küldetését, mert a pannonhalmi alapítólevélben, 1002-ben a király már így fogalmazott: „Anasztáz apátúr tanácsából és szakadatlan segítsége folytán megerősíttettünk és megkoronáztattunk”.1

A Rómából elnyert korona, amelynek elküldését az épp ott tartózkodó III. Ottó német-római császár is támogatta, nem jelentett semmiféle politikai függőséget, azt viszont jelképezte, hogy a magyar király elkötelezte magát „a római egyház elteijesztésére és Róma szellemében való vezetésére.”2 Ennek megfelelően a később szentté avatott István király már az 1001. évben elkezdte a magyarországi egyházi szervezet kiépítését. A várispáni székhelyek mellett tíz egyházmegyét is létrehozott: elsőként természetesen az esztergomi érsekséget alapította meg, majd a veszprémi, kalocsai, egri és a gyulafehérvári püspökségeket szervezte meg.3

A nyolc vármegyére kiterjedő egri püspökség a legnagyobb területű magyar egyházmegyének számított, főpapjai a középkor folyamán többnyire országos tisztségeket betöltő, a politikai életben jelentékeny szerepet játszó személyiségeknek számítottak.4 Többen közülük a királyi udvar és az ország kancellárjai, diplomatái, külországi követei voltak (Rozgonyi Simon, Veronai Rangoni Gábor bíboros, Bakócz Tamás), többen innen emelkedtek az esztergomi érseki székbe (Szécsi Dénes bíboros, Beckensloer János, Szálkái László, Várday Pál, Oláh Miklós, Verancsics Antal). Köztük olaszok is akadtak (Gabriele Rangone, Ippolito d’Este), a pápai kúriával szinte valamennyien szoros kapcsolatban álltak, Bakócz Tamást pedig kis híján pápává választották 1513. március 10-én. Mindez csupán azért érdemel ehelyütt említést, hogy jelezhessük: az egyik legtekintélyesebb magyarországi egyházmegye püspökei a középkor folyamán közvetlenül és sok szállal kötődtek Rómához. Kinevezésüket ott kellett megerősíteni, egyházkormányzati tevékenységüket a pápai legátusokkal és nunciusokkal kellett összehangolni s az eretnekmozgalmak és

1 GYŐRFFY György: István király és müve. Budapest. 1977, 140.

2 Uo. 145.

3 KOVÁCS Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987, 25-26.

4 SUGÁR, 154-284.

9