Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.9. Eredmények

zárkozottabb egyéniség, másrészt új emberekkel tölti be az egyházi pozíciókat, így több tekintetben megváltozik a város szellemi arculata is, bár az előbbi korszaknak számos törekvése éppen majd most valósulhat meg.

Az új prímás Esztergomban nagy ambícióval látott a szervező munkához. Építkezéseket kezdett, tanintézetek átszervezését indította el, s mint a tanulmányi ügyek országos felügyelője, meglehetős aggresszivitással igyekezett befolyását kiterjeszteni a protestáns iskolákra is. Beiktatási beszédében támadta a „félresiklott korszellemet”, amely az emberi észt igyekszik Isten helyett a trónra ültetni.195 Tanügyi reformjai viszont a katolikus iskolák racionálisabb tanrendjét kívánták elősegíteni. így írt 1762-ben: „Az egyházi és világi magasabb tudományokban leginkább az a baj uralkodik, hogy .. . vég nélküli genealógiák, üres szóviták céljából . . . tanítják őket”.196 A katolicizmuson belüli hatalmi küzdelemben a jezsuiták ellen foglalt állást, elavultnak látta tanítási metódusukat, ki akarta őket szorítani a tanügy területéről. Ete- kintetben a teréziánus-jozefinista álláspont egyes elemei sem voltak idegenek tőle, csakhogy ő éppen a szekularizácó ellenében kívánta bizonyos változtatások árán megvédeni az egyház hagyományos pozícióit. Ilyen értelemben Barkóczy a felvilágosodást megelőző évtizedek korszerű főpapjának tekinthető, akitől nem volt idegen az újítás, az ésszerű és célszerű változtatások foganatosítása.

Sem korábbi tanulmányunk, sem jelen fejtegetésünk nem kívánja azt sugallni, hogy Barkóczy az „előfelvilágosodás” képviselője lett volna, miként azt egy recenzió véli.197 Az viszont a most elmondottak alapján megfogal- mazhatónak látszik, hogy a kései barokk művelődés e jelentős mecénásának nem egy kezdeményezését a felvilágosodott rendiség programja fogja majd kiteljesíteni. A recenzens szerint „erős konzervativizmusáról híres magyar klérus” valójában eléggé differenciált volt a 18. század közepén, ezt a teológiatörténeti kutatásoknak egyre inkább sikerül igazolniok. Épp a túlzottan sommás ítéletek árnyalása miatt szükséges a Barkóczy-típusú mecénások tevékenységét részleteiben feltárni. Az újabb kutatások meggyőzően mutatják be azt a folyamatot, amelynek során a felvilágosodás eszmeköre a katolikus teológiával érintkezett s a kléruson belül is erjesztően hatott.198

195 MESZLÉNYI Antal: A magyar hercegprímások arcképcsarnoka 1707-1945. Budapest, 1970, 109.

196 FINÁCZY, i.m. 286.

197 ÁRVAYNÉ RÉNYI Zsuzsa, Történelmi Szemle, 1977, 362.

198 Katholische Aufklärung und Josephinismus, hrsg. Elisabeth KOVÁCS, Wien, 1979 (ebben Gy. HÖLVENYI: Katholische Aufklärung und Jansenismus, ln: Ungarn, 93-106); Gábor TÜSKÉS Eva KNAPP: Ein ungarischer Bischof zwischen Gegenreformation und Aufklärung: Marton Padányi Bíró. In: Das achzehnte Jahrhundert und Österreich. Bd. VI, Wien, 1990-91, 39-54.

88