Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.9. Eredmények
második tagján ábrázolnánk - azok a megyei tisztségviselők, birtokosok, akik az irodalom révén kapcsolatba kerültek Barkóczyval és környezetével. Ok nem voltak közvetlen munkatársak, de a hivatali vagy rokoni kapcsolatok révén a püspök környezetébe kerültek. Közéjük tartozhatott például Haller László, akinek posztumusz adatta ki művét, majd Orczy Lőrinc, Huszty István jogtanár, Dévay András alispán, Fejér Antal udvari ügyész. Művelt, képzett köznemesi réteg ez, az egyházmegyei papok mellett a másik pillére Bar- kóczy hatalmának, befolyásának. E két réteg volt a fő támasza, érthető, hogy ki is állt érdekeik mellett. Végül a legkülső körön (mintegy periférikusán) helyezhetők el körülötte az egyes szerzetesrendek képviselői, valamint a székhelyétől távolabb lakó személyek. Ezek jobbára egy-egy véletlen találkozás vagy egy könyv megjelentetése erejéig kerültek csak kapcsolatba a mecénással vagy annak valamelyik munkatársával. Ez a helyzet a két ferences, Rusvai Lőrinc és Sípos Márton esetében, akik Barkóczy környezetében találtak könyvkiadó mecénást, egy kanonok (Püspöky András), ill. egy földbirtokos (Almásy János) személyében. A Padányi Bíró Márton által pártfogolt Kőszeghy Szaniszló, valamint a soproni Felsőbüki Nagy Lajos könyvének egri kiadása Barkóczynak és nyomdájának az egyházmegyén kívüli kapcsolatait demonstrálja. A Barkóczy-féle irodalmi kör tehát nem valamiféle szervezet, nem zárt társaság, hanem a könyvszerzés legkülönfélébb területein tevékenykedő lite- rátorok laza csoportosulása a mecénás körül. Van köztük teológus, jogász, költő, politikus, fordító, orvos. Egy azonban valamennyiükben közös: mind katolikusok és az aulikus politika hívei. Ha valaki az egyházmegyében szembeszállt a királyi hatalommal, börtönben kötött ki, miként Polgári Mihály mezőtúri református lelkész, aki 1752. junius 11-i beszédében állítólag Mária Teréziát szidalmazta.192 Barkóczy megyéjének papjaira és nemeseire támaszkodva igyekezett udvarhű irányvonalat képviselni, nem véletlen, hogy esztergomi érsek lett belőle. Újszerű vonás azonban , hogy egyházi hatalmának biztosítására elődeiénél világiasabb eszközöket is felhasznált. Nemcsak nagyszabású világi építkezéseire gondolhatunk itt (nem rajta múlott, hogy a Fuorcontrasti kastélyt lebontották később), hanem a jezsuitákkal való szembenállására is, racionális reformok bevezetésére mutatott hajlamára is, valamint nyelvápoló törekvéseire, az általa pártfogolt Orczy-versek profán hangvételére, az egri nyomdatermékek változatosságára is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy püspökségének éveiben a város nagyot lépjen előre kultutrális fejlődésében. A világias mentalitás csak látszólag mond ellent a katolikus apológia erő192 BÁN Imre: Polgári Mihály és magyar történelme. ItK, 1950, 76. 86
