Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

Előszó

Édesapám emlékének

ELŐSZÓ

Az immár csaknem egy évezredes múltra visszatekintő egri püspöki székhely a legrégebbi idők óta az egyházi műveltség, a szellemi élet egyik fontos magyarországi központjának számított. Az egyházmegye középkori történetének korszerű feldolgozását jelenti Kovács Béla könyve (Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987), amely egészen 1596-ig, az egri vár török kézre kerüléséig mutatja be a püspökség múltját, s ezen belül a középkori Eger művelődéstörténetét is. Kétségtelen, hogy 1596 tragikus cezúra a város históriájában: menekülnie kellett innen a püspökségnek, fizikailag is megsemmisültek a középkori keresztény kultúra intézményei s az iszlám egyházi és állami berendezkedése formálta át a maga képére a püspöki székvárost. Majdnem egy évszázad telt el a visszatérésig, a vár 1687-ben történt visszafoglalásáig s a közben eltelt 91 év alatt székhelyétől megfosztva, lényegében száműzetésben - részint Kassán, részint Jászon - kísérelte meg feladatát teljesíteni az egyházmegye vezetése. A 17. század első harmadának háborús viszonyai között a püspökség és a káptalan súlyos károkat szenvedett, működési zavarokkal küzdött, irattára szétszóródott, így érthető, hogy ezekkel az évtizedekkel a kutatás csak csekély mértékben s nem túl sok eredménnyel foglalkozhatott.

Egészen más a helyzet a visszafoglalt s újra benépesült Egernek, a 18. században újjáépült barokk városnak a történetével. A forrásanyagban gazdag, s egyébként is hálás témáról bőséges szakirodalom áll rendelkezésre, főként várostörténeti, gazdaságtörténeti és művészettörténeti vonatkozásban. Úgy látszik azonban, sem a 17. századi - száműzetésben élő - püspökök, sem a 18. századi Egerben rezideáló főpapok irodalmi mecénási tevékenysége mindeddig nem kapott kellő figyelmet, s mindmáig hiányzik a püspökség barokk kori szellemi életének történeti áttekintése. Az alábbiakban e hiány részleges pótlására teszünk kísérletet: az 1596-1799 közötti két évszázad egri püspökeinek irodalommal, könyvkiadással, könyvgyűjtéssel kapcsolatos mecénási tevékenységét igyekszünk feltárni, az idevágó adatokat kívánjuk rendszerezni. Az utóbbi években örvendetesen gyarapodott az idevágó szakirodalom, s az elszórt és egymással összefüggésbe nem hozott adatok eléggé egyértelműen vetik fel ma már a rendszerezés igényét. Úgy reméljük, a Sugár István által összeállított püspökéletrajzok (Az egri püspökök története, Bp. 1984.) is kiegészülhetnek így, mivel a főpásztori, egyházfői és politikai élet7