Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.4. Keresztény sztoicizmus, laicizálódó erkölcstanok

egri tipográfiában szívesen adtak helyt a dunántúli katolicizmus egyik fellegvárából érkező kérésnek.163

A Barkóczy környezetében elterjedt teológiai értekezések között jelentős hely illeti meg Lodovico Antonio Muratori műveit, amelyek — láttuk korábban, a Rómában is elterjedő vallási áramlatokról szólva — a gyakorlatiasabb katolicizmus eszményét hirdették, a józan okosság által vezérelt vallásosság, a fanatizmustól mentes kegyesség követését propagálták. A püspök érdeklődése az 1750-es évek végén fordult a milánói Ambrosiana-könyvtár őrének teológiai munkássága felé, ennek jeleként olaszról latinra fordíttatta és kiadatta a De charítate Christiana (Esztergom, 1763) című értekezést. Andreas Schupanzigh esztergomi kanonok volt a fordító, művét természetesen a prímásnak ajánlotta. Egerben ugyanekkor A keresztény_embernek valóságos áhi- tatosságáról szóló Muratori-értekezés a szintén Rómában tanult Nagy Ignác- nak, a későbbi székesfehérvári püspöknek a magyar fordításában látott napvilágot. Nagyon valószínű, hogy ennek a kiadásnak is a Muratorit nagyra becsülő Barkóczy volt az öszönzője, miként azt Szauder József feltételezi.164

A neves olasz szerző művei számos egri kanonoki könyvtárban is megtalálhatók voltak (pl. az Androvics Miklóséban), bizonyítva, hogy a püspöki székhelyre viszonylag korán eljutottak a muratorianizmus eszméi., nagyjából akkoriban, amikor az osztrák egyházi központok bibliotékáiban is megjelentek teológiai-etikai értekezései, a korszerű vallássosságot tárgyaló művei.

2.4. Keresztény sztoicizmus, laicizálódó erkölcstanok

A 18. század derekán újból divatossá váló sztoicizmus Barkóczy környezetében ugyancsak megjelent. Az egri szeminárium vizsgázó papnövendékei nagy előszeretettel választották e filozófia klasszikusainak (Petrarca:Z)e remediis utriusque fortunae. Budáé, 1756; Lipsius:A7<?m'to et exempta politico. Budáé, 1750), vagy éppen újabb képviselőinek műveit gradus libellusként. Az utóbbira példa a lengyel kortárs főnemesi író, Andrzej Maximylian Fredro értekezése (Monita politico-moralia et icon ingeniorum. Tyrnaviae, 1751). Mivel a

163 Kovács Péterről vö. SZINNYEI, VI, 1370; Kőszeghy tagja volt a rend tanulmányi szabályzatát kidolgozó bizottságnak, vö. A magyar piarista rendtartomány története. írták; BALANYI György, stb. Budapest, 1943, 91.

164 L. a 38. sz. jegyzetet, valamint Muratori ausztriai recepciójáról Eleonore ZLABINGER, Lodovico Antonio Muratori und Österreich, Veröffentlichungen der Univ. Innsbruck, 1970, valamint Uő. L. A. Muratori und Österreich. In: La fortuna di LA. Muratori (Atti del Convegno Intemazionale di Studi Muratoriani, Modena, 1972), Firenze, 1975, 109-142. KOSÁRY, 54: adata téves, 1743-ban nem volt Muratori-kiadásunk.

69