Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.2. Typographia és politika

bújdosásának története. Kassa, 1755). A püspök a le nem tisztázott kézirat mellé „nevelő dajkát, tudni-illik egy írót rendelt, aki az üdvözült Méltóságos Gróff Autor Úrnak sok vakarításokkal, kitörlésekkel, jobbító keresztvonásokkal írt munkáját tisztán leírná, az ide-s-tova hányatott szókat a magyar nyelvnek tulajdonsága szerint egybe-szerkesztetné és olly karba állapítaná, melly- ben kívánta volna látni maga a boldogult Úr”. Ezt a munkát a püspök Traxler Ferenc (1713-1756) egri jezsuitával végeztette el, s a fordítás valóságos sikerkönyv lett.139 Batsányi még hét évtized múltán is „a Telemacus halhatatlan nagyságú fordítója, Gróf Haller László” munkáját dicséri, a szigorú kritikus Kazinczy viszont arról ír, hogy a francia eredeti „gyönyörű egyszerűsége cifrává s bugyogó beszéddé változott”.140 Aligha másról van itt szó, mint arról, hogy a neoklassszikus ízlésideálnak nem felelt meg a kései barokk stílusban magyarított, Barkóczy idejében és körében divatos irány, noha a mű politikai mondandója még sokáig elevenen tartotta az érdeklődést. Az irodalmi mecenatúra tipikus esete a kassai magyar Telemákus-kiadás, aki pedig ezt szorgalmazta és elrendelte, annak alaposan ismernie kellett kora irodalmi igényeit és érdeklődését. Ezen túlmenően, a püspök politikai koncepciójában is megvolt a Telemaque-regénynek a helye. Egyrészt Salentum racionális állam- szervezete a felvilágosodott abszolutizmus állambölcseletét testesítette meg s így a teréziánus politika propagálója lett, másrészt viszont a regénybeli Elízi- um hierarchiája figyelmeztette is az uralkodókat és „az országló Felségek mellett Udvarokban forgó Tisztek”-et az alattvalókkal szembeni kötelességeikre, ez pedig megfelelt a rendiség-abszolutizmus kompromisszumán alapuló rendszernek, tehát Barkóczy politikai álláspontjának is.

A püspök később is mindenben támogatta a császárnő politikáját. A hétéves háború idején a váimegyéből száz „válogatott magyar vitézeket” állított elő és Orczy Lőrinc vezetésével küldte őket Bécsbe.141 Az egri nyomda eközben egyre-másra adta ki a háborús helyzetről tájékoztató röpiratokat és körleveleket. Ezek közt volt A felséges császárné, magyar és cseh királyné circulare rescriptuma (Eger, 1756), A prussiai királynak hadi manifesztuma (Eger, 1756), a hadi manifesztumra adott felelet, valamint egy latin röpirat, amely a

139 A mű sajtó alá rendezőjeként a lexikonok Traxiert jelölik meg (Szinnyei, Sommervogel), így vélekedik György Lajos is (A magyar regény előzményei. Budapest, 1941, 207.), viszont KATONA István, Traxler egri rendtársa, aki legjobban ismerte munkásságát, nem említi (Historica critica regum Hungaricae. XXXIX, 1012.).

140 BATSÁNYI János: A magyar tudásokhoz. Pesten, 1821, 31. KAZINCZY véleményének idézése: MIT 11, 548.

141 HERMÁN József halotti búcsúztatója (Az esztergomi kedves és nagy főpapnak hármas dicsérete), Győr, é.n. p. E I.

59