Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799)

III. IRODALOM A BAROKK KORI EGERBEN

(1699-1799)

A 18. század első fele Eger történetében a újjáépülés, a városiasabb külső kialakulásának korszaka: a 91 éves török uralom, majd a kuruc szabadságharc mozgalmas évei után ekkor indul meg a város társadalmi és gazdasági berendezkedésének újjászervezése, s ezzel párhuzamosan külső képének megváltozása. Bél Mátyás, aki a század harmadik évtizedében járt a püspöki székhelyen, így írt róla: „A városfalakhoz hasonlóan a városbeli házak is mindenütt az öregség, törődöttség benyomását keltik.Még most is nem egy ház külsején meglátszik a török korszak szennye, a kopottság és másfajta rongálódás emléke. A jobb állapotban lévő házak már a jelenlegi boldogabb idők jeleit viselik magukon”. 9

Közismert, hogy mind Telekesy István (1699-1715), mind Erdődy Gábor (1715-1745) püspök jelentős építkezéseket végeztetett a városban: egymás után épültek a kanonoki házak, a püspöki palota és a szeminárium együttese, majd megkezdődött a különböző szerzetesek templomainak és rendházainak építése (jezsuiták, 1731; ferencesek, 1736). Jelentősen növekedett ugyanakkor a város területe is a különböző külvárosok, „Hochstadt”-ok keletkezésével és terjeszkedésével. Ennek megfelelően nőtt a népesség száma is, amely a század közepére elérte a tízezer főt. A lakosság túlnyomórészt szőlő és bortermeléssel foglalkozott, amit bizonyít egy 1750-ből származó összeírási adat: ekkor ugyanis 1148 szőlősgazdát tartottak nyilván a városban.89 90 Egerben jobbágyok nem voltak, csak ún. taxás földművelők, akik a püspök-földesúrtól bizonyos összeg ellenében telket kaptak s arra házat építettek. A város ipara szinte kizárólag a céhekre épült, a század elején az iparosok száma mindössze 300-400 főre tehető, ezek 12 céhben dolgoztak. Mindez arra mutat, hogy Eger a 18. század elején „a falutól elváló mezőváros típusát képviselte”.91 Ebben a helyzetben indult meg - a Rómát-járt püspökök törekvései nyomán - a város újjáépítése, ekkor kezdődhetett meg azoknak az intézményeknek a megalapítása, amelyek majd az egyházi műveltségnek, szellemi életnek, művészetnek, tudománynak és könyvkultúrának helyet adnak, fejlődésük számára lehetőségeket biztosítanak a 18. század folyamán.

89 BÉL Mátyás: Notifia comilatus Hevesiensis. Ford. és magyarázatokkal ellátta SOÓS Imre, Eger, 1968, 53.

90 SZÁNTÓ Imre: Eger püspöki város úrbéri és felszabadulási pere a XVIII. században. Heves megyei füzetek, 1, Eger, 1954, 12.

91 Uo. 13.

43