Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

II. Száműzetésben (1596-1687) - 3. A püspökség újjászerveződése Kassán (1649-1687)

kftása szembeötlő, egyedül Rimay Jánostól mintegy 35 ének átvétele és átfogalmazása tűnik fel. A másik tendencia: az énekszó és a teológiai tartalom, a zene és hit szoros kapcsolatának hangsúlyozása. A helyi jezsuita akadémia nyomtatói az előszóban azért dicsérik a püspök-mecénást, mert „méltónak ítélte ...Szent Ágostonnal együtt az igassságnak fontosságát is az éneklés szárnyaival édesdebben röpítetni az elhűlt elmékbe”, ugyanis „amidőn az ének szónak gyönyörköttető zengésével a hallás simogattatik”, azzal elérhető, hogy „az Isten igéinek haszna is béoltassék” a lelkekbe.A hitigazságoknak a zene eszközeivel történő kifejzése a barokk devóció jellegzetes eszköze s az expanzív felekezeti propaganda jele, ez pedig jól illeszkedik Sámbár fent vázolt hitvitázó tevékenységének körébe.

A Szegedi Ferenc Lénárt püspök által kiadott énekgyüjtemény igen nagy szerepet játszott a hazai Regnum Marianum gondolatának népszerűsítésében. Számos Mária-éneke fogalmazza meg az istenanya és a magyarság kapcsolatát. Itt Mária a „magyarok királyné asszonya” (380.), „magyarok szószólója” (400.), „magyarok fényes fáklyája” (402.), „magyarság oltal- mazója” (419.). Különösen a Patrona Hungáriáé motívumát 9 strófán át variáló ének (402.) fejti ki gazdagon e gondolatot. A dicső múlt és a sivár jelen képe is felvillan itt, előlegezve a magyar líra később oly gyakori motívumát:

Mint hogy Szent Szűz hozzád hív volt,

Valaki magyar nyelven szólt,

Akkor sok nép hozzánk hódolt,

De már minden hírünk meg-hólt.

Az ének jobb jövőt és egyetértést áhító, könyörgő-esdeklő hangvétele egészen Kölcsey Himnuszáig mutat előre:

A dg y Országunk eleinek Bátorságot szíveinek,

Erősséget kezeinek,

Egy értelmet népeinek.

Ezek a sorok a korabeli Magyarország egyik sorskérdését érintik: az egyetértés hiányát panaszolják. A Patrona Hungáriáé motívuma s a nemzeti összefogás eszméje a kor számos művészi alkotásában egymásra talált s összekapcsolódott. Egyik jellegzetes példája ennek az árpási plébániatemplom főoltárképe (Szűz Mária mint Magyarország patrónája, 1666-1667), amellyel - Ga- lavics Géza magyarázata szerint - az ország megmentését kívánó „különböző rétegek és csoportok egységét és összefogását sugallta” a festő, ill. a megrendelő,

38