Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
IV. A püspöki mecenatúra mérlege
vülni fognak a jövőben, úgy reméljük azonban, hogy az újonan feltáruló ismeretek beilleszthetők lesznek a fentebb vázolt összképbe. A korszak irodalomtörténetének újabb szintézisében Bíró Ferenc joggal állapítja meg, hogy „aki az 1780 utáni két évtized magyar irodalmi életének topográfiáját akarná elkészíteni, jóformán a korabeli Magyarország térképének egészén kellene elhelyeznie jeleit”.273 Nincs még országos tudományos vagy irodalmi központ, bár - láttuk — Eszterházy Pesten vesz részt a Széche- nyi-vezette tanácskozáson, az 1790-91-es országgyűlésnek is Pest-Buda lett a helyszíne, s egyre több jel mutat arra, hogy a Duna-parti kettős város centrális pozíciója lesz meghatározó a jövő szempontjából. Az irodalmi élet központjai azonban egyelőre még azok a vidéki városok, amelyek valamilyen egyházi vagy világi, hivatali vagy oktatási intézménnyel rendelkeznek, s ezekben tűnnek fel a literátorok növekvő számban. Ezeknek a helyeknek a sorában pedig előkelő hely illeti meg Egert, amely nem csupán Szaitz Leó és Alexovics Vazul városa, hanem Pápay Sámuelé és Dayka Gáboré is, a püspöki bibliotéka és a Hell Miksa berendezte csillagvizsgáló városa is, a papi szemináriumon kívül jogi és orvosi képzés színhelye is. Olyan püspöki székhely, amelyben szívesen fordul meg Orczy Lőrinc és Kazinczy Ferenc, s ahol több-kevesebb ideig tartózkodik Baróti Szabó Dávid, Verseghy Ferenc és itt végzi tanulmányait Vitkovics Mihály. A korabeli értelmiségi sors velejárója volt a gyakori lakóhelyváltoztatás, így ekkoriban viszonylag kevés literátor kötődött egész élete során egyazon településhez. Az életük egy-egy szakaszában Egerhez kapcsolódó írók száma viszont nem csekély, s noha viszonyuk a városhoz és a püspökséghez különböző, a hely szellemi életébe mozgalmaságot hoztak. Még a felvilágosodással szembeforduló egyéniségek is alkottak értékeket, mint pl. Szaitz Leó, elsősorban nyelvművelő értekezése révén (Kis magyar frazeológia. Pozsony, 1788). Az elmondottak összegzése után aligha vonható kétségbe, hogy az egyházmegye és székvárosa szellemi életének alakításában jelentékeny szerepet játszott a mindenkori püspök személye. Még akkor is, amikor igen nehéz helyzetben, egisztenciális gondokkal küzdve, száműzetésben kellett a püspökség fennmaradását biztosítani. A kassai és jászói évek alatt még a hitvédelem megszervezése és a devóció megerősítése s terjesztése állt első helyen a főpapok terveiben és törekvéseiben. A hitvitázó írások, valamint a népi kegyességet tápláló énekeskönyvek, a kassai szeminárium, főiskola és nyomda az adott lehetőségek keretei között biztosították az egyházmegye spirituális életének folyamatosságát. Az Egerbe történő visszatelepülés új helyzetet teremtett, megalapozhatónak mutatkozott a régió nagyszabású egyházi centrumának kiépítésére irá273 BÍRÓ, 108. 131
