Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
IV. A püspöki mecenatúra mérlege
IV. A PÜSPÖKI MECENATÚRA MÉRLEGE „Konzervativizmus és progresszió között”: ezekkel a szavakkal jellemzte Lő- kös István az Eszterházy korabeli Eger szellemi életét, s azt is kifejtette, hogy e két pólus „közötti ív olyan értékeket takar, amelyek a magyar felvilágosodás egészének integráns részei”.272 Eddigi áttekintésünk igazolja és megerősíti e kettősség említésének jogosságát a város 18. század végi helyzetét illetően. A meglehetősen erős társadalmi, politikai, világnézeti és vallási megosztottság ekkoriban európai méretű, az újonan megjelenő eszmeáramlatok sokszínűségéből fakad, s mivel Közép- Európa keleti részén módosult formákban jelentkezik, helyenként igen ösz- szetett, nem könnyen áttekinthető ideológiai képletet eredményez. A jozefinizmus, a bécsi abszolutizmus politikája, a felvilágosodás eszmerendszerének sokféle megnyilvánulása, a szekularizáció és laicizálódás, a moralizáló boldogságfilozófiák előtérbe kerülése, a kibontakozóban lévő nyelvi és nemzeti identitás tudatosulásának folyamata, vallási téren pedig a janzenizmus és mu- ratorianizmus a Habsburg-birodalom területének legkülönfélébb részein megjelent, s a mindezzel kisebb vagy nagyobb mértékben szembeszegülő konzervativizmus, rendi-nemesi ellenállás és ortodox hagyományőrzés természetszerűen jelentette a másik oldalt, az ellenpólust az egész régióban. Eger helyzete és szerepe azt példázza, hogy egymás mellett, egymással sok esetben küzdelmet folytatva, de mindenképp egyidejűleg éltek ezek a tendenciák a püspöki székhely intézményein belül. A bemutatott írók és könyvek, egyházi és világi tudományos törekvések, püspöki szándékok és mecé- nási hajlamok olykor igen különböző eszmei színárnyalatokat mutatnak és egyesítenek, aligha lehet tehát elfogadható olyan álláspont, amely a városról, mint valamiféle szellemileg homogén katolikus központról beszél. Az „egyházi konzervativizmus” bélyegének árnyalás nélküli alkalmazása nem veszi figyelembe azokat a jeleket, amelyek könyvtárgyűjtésben, könyvkiadásban, literátorok támogatásában, korszerű teológiai álláspontokkal való ismerkedésben vagy éppen vitatkozásban eléggé világosan és érzékelhetően jelzik, hogy a püspöki székhely szellemi élete nem volt mozdulatlan a 18. század végén. A helytörténeti kutató feladata, hogy a város történetének ma még fehér foltjait megkísérelje eltüntetni, s a sablonok helyett eleven és árnyalt képet adjon az észak-magyarországi barokk központjában élő gondolatokról, eszmékről, művelődési törekvésekről. Az általunk áttekintett adatok és összefüggések (főként könyvtörténeti vonatkozásban) nyilvánvalóan még jelentékenyen bő272 LÖKÖS István, Konzervativizmus és progresszió között. Irodalom és művelődés Egerben Eszterházy püspöksége idején. ETFTK, 1993, 55-56. 130
