Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.6. írók Eszterházy környezetében

Az ex-pálos hitvédőt arra buzdítja, hogy továbbra is hasonló szellemben írja apologetikus műveit:

Élni fogunk, ha jeles munkád olvasni nem unjuk

Élj, írj, szállj; törd, rontsd, pusztítsd a semmi-hitűköt,

S védd a jámborokot, kedves Alexovicsom.

Az nem csoda, hogy Baráti így vélekedett (az egykori jezsuitától ez érthető), az viszont sokkal inkább figyelemre méltó, hogy az Alexovics által oly szigorúan megrótt Verseghy neki nagyon tisztelt barátja s a kassai Magyar Museum-nál munkatársa volt, akihez alig pár éve írt magasztaló költeményt (Verseghy Ferenc úrhoz. 1789). Baróti nyilván nem érzékelte, hogy a támadás Verseghy ellen is irányul, ezért méltathatta oly lelkesen a felvilágosodás fanatikus ellenzőjének írását. Egyébként is mindkét eszmei táborral jó kapcsolatban igyekezett maradni, szoros barátság és munkakapcsolat fűzte Kazinczy Ferenchez és Batsányi Jánoshoz is, de a felvilágosodás gondolatait nem fogadta be, ezért értett egyet Alexoviccsal. Valóban - miként Bíró Ferenc megállapítja - különleges az ő helye a kor eszmetörténetében és kulturális életében.

Az elmondottak alapján annyi bizonyosnak mondható, hogy Eszterházy semmiképp nem azonosítható a Szaitz és Alexovics által képviselt ortodox, harcias irányvonallal, noha természetesen a püspök sem volt híve a felvilágosodással járó szekularizáció egyes jelenségeinek. A műveltség, az irodalom, a művészetek ügyét viszont mindig támogatta, mégpedig nagy hozzáértéssel, de természetesen ezt igyekezett összeegyeztetni a katolikus szemlélettel és érdekekkel.

Jól példázza mindezt Pápay Sámuel (1770-1827) esete is, amelyről Lőkös István tanulmánya adott áttekintést. A református nemesi családból szánnazó, tehetséges egri joghallgató apja halála után elszegényedett s nehéz anyagi helyzetére való tekintettel támogatást kért a püspöktől tanulmányai folytatására. A püspök a támogatást a katolizálás feltételéhez kötötte. Miután ez megtörtént, s a fiatal jurátus „a magyar nyelv és literatúra tanulásában” kiváló előmenetelt tanúsított, a püspök az egri konzisztórium 1796. julius 14-i határozata értelmében kinevezte őt a jogi líceum magyar nyelv és irodalom tanári állására. Mindez egyértelműen jelzi, hogy - miként Lőkös István írja - „Eszterházy Pápayt a saját nevelésű fiatal értelmiség egy tehetséges, a tanári teendők ellátására alkalmas tagjának tartotta”.267

Pápay a hozzáfűzött reményeket teljes mértékben be is váltotta, egri irodalomtörténeti előadásai alapján született meg az első magyar nyelvű iroda267 LŐKÖS István: Pápay Sámuel irodalomtudományi előadásai. IF, 873-900.

126