Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.6. írók Eszterházy környezetében

eredménye — Lőkös István részletező tanulmánya nyomán - jól ismert: a tehetséges fiatal papköltőnek 1791 nyarán távoznia kellett az egri szemináriumból. Csakúgy, mint alig négy évvel később Csokonainak Debrecenből. Anélkül, hogy párhuzamot akarnánk vonni, szembetűnő egy hasonlóság: az egyházi szervezet merev intézményi keretei egyik helyen sem viselték el a hagyományos, megszokott formák, tanok, viselkedési formák megváltoztatását, s a 18. század utolsó évtizedében mind a katolikus, mind a református oldal erősen ragaszkodott ortodoxiájához, szemléletbeli tradícióihoz, s nem utolsó sorban az intézményi fegyelemhez.

A konzervatív katolicizmus másik képviselője, a szerb származású, görögkeleti vallásról áttért, egri születésű Alexovics Vazul (1742-1796) pálos szerzetes lett, majd a rend feloszlatása (1786) után pesti hitszónoknak nevezték ki. Noha elkerült a városból, a püspökkel mégis kapcsolatban maradt: ő adott neki hírt a Martinovics-perről s abban az egykori egri diák és papnövendék Verseghy Ferenc szerepéről. Verseghy 1769-től volt az egri jezsuita gimnázium tanulója, 1771-től a szeminárium növendéke hat éven át, majd belépett a pálos rendbe. Korai, Faludi-modorú vallásos énekei feltehetően magukon viselik az egri poétikai stúdiumok hatását. Mint köztudott, a Martinovics-per- ben halálra ítélték, de kegyelmet kapott. Alexovics ezt úgy interpretálta Esz- terházynak, hogy a volt egri szeminarista „bemocskolta” a rend becsületét, a jóvátételre pedig ő ajánlkozott egy magyar nyelvű könyvének tervét emlegetve (Az Egyenlőségről és Szabadságról).265

Alexovics műveiben egyaránt harcolt a felvilágosodás racionalizmusa és antiklerikalizmusa, valamint az erkölcsi romlás ellen. A könyvek szabados olvasásáról (Pest, 1792) szóló írásában szenvedélyesen támadta Voltaire, Rousseau és Bayle könyveit, de (név említése nélkül) Verseghyt is kárhoztatta Mi Hot-fordítása (A világnak közönséges történetei. Buda, 1790-91), s főképpen az ahhoz csatolt tíz deista, voltaire-i szellemű értekezése miatt. A magyar egyházi értelmiségiek és a felvilágosodás igencsak szövevényes, ellentétekkel teli viszonyát mutatja, hogy Baráti Szabó Dávid mindezek után nagy lelkesedéssel írt üdvözlő verset Alexovicshoz, „gyöngy munkának” és „lelki orvosságnak” nevezte a könyvekről szóló értekezését, s Pázmány Péterhez hasonlította őt.266 Arra szólít fel mindenkit, hogy

Akiknek még a könyvek fene mérge nem ártott,

Fegyvert, oltalmat szerezni jertek ide.

Olvasgassátok nyúgodt elmével: ez eggy könyv Bátorságban fog tartani Benneteket.

265 LŐKÖS István: Alexovics Vazul Verseghyről és a Matinovics-perről. IlK, 1968, 213-218.

266 Deákos költők, kiad. és bev. CSÁSZÁR Elemér, Budapest, 1914, 138.

125