Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.5. „Püspöki Oskola Nyomdája”

csolatjábúl” kiadja az egri nyomda Lépes Bálint híres Tüköréi-1, amelyek az itáliai „Seicento” stílusának magyar nyelvű változatát képviselik, a korai barokk dekoratív, dinamikus írásmódját terjesztik. Egy egri minorita szerzetes, Borbás Vince rendezte a szöveget sajtó alá, s mint az előszóban utal rá, a mű „számtalan sok fogyatkozásoktól kitisztíttatott, jobb rendbe vétetett és világosabban kimagyaráztatott”. Az eredeti prágai, valamint az újabb egri kiadás összevetése mindenben igazolja Borbás állítását: főként a központozás egységesítése révén tette áttekinthetőbbé a kiadványt.2Í1

Joggal merül fel a kérdés: vajon Eszterházy miért éppen Lépes Bálintnak a másfél évszázaddal korábbi értekezéseit kívánta újra kibocsátani, mi tehette számára ezt a korpuszt a felvilágosodás szimbolikus korszakkezdő évében aktuálissá?

A válasz keresésekor abból célszerű kiindulnunk, hogy a katolikus apolo- getikának szinte örökérvényű argumentuma volt a földi élet múlandóságára utalás, a négy „végső dolog” ecsetelése (méghozzá minél érzékletesebben), s a tekintetnek a földi lét folytatására irányítása. Ezt a motívumkört - a közismert latin és olasz minta nyomán - Lépes a 17. század elején a kései reneszánsz profanizálódó világával szegezte szembe, részint népi, részint nemesi hedonizmusának ellenpólusaként tételezte. A katolikus hitvédelem számára viszont ez a téma ismét időszerűvé vált a gondolkodás racionalizmusának előretörése, a laicizálódás térhódítása idején, amikor a devóció régi formái megkérdőjeleződnek, s a profán világjelenségeiről kell a figyelmet visszairányítani a túlvilági életre, a Halál, az Utolsó ítélet, a Pokol és a mennyei boldogság képzeteire. Nyilván e folyamat részeként nyúlt Eszterházy püspök a régi eszközhöz, a nyitrai püspök müvének jól bevált érvrendszeréhez, s az érzékletes stílusa által biztosított hatáshoz.

Lépes után más magyar szerzők is előkerültek a könyvtárak mélyéről, hogy az egri nyomdában új köntösbe öltözve jelenjenek meg. Pázmány Péter egyik leghatásosabb kései vitairata (A setét hajnalcsillag után bujdosó lutheristák vezetője. Pozsony, 1627) kétszer is kiadásra került (1774, 1775), Balásfí Tamás nyers hangú hitvitázó művét (Csepregi iskola. Pozsony, 1616) szintén kiadja a püspöki líceum tipográfiája (1775), s a polemikus kiadványok mellett a hazai jezsuita aszkétikus irodalom egyes termékei is helyet kaptak a kiadási programban (Tarnóczy István: Holtig való barátság, Nagyszombat, 1679-82, új edíciója: Eger, 1771). Ebbe a körbe tartozik Hevenesi Gábor jezsuita egyháztörténész erkölcstanító példatárának (Diarium adolescentis studiosi. Graz, 1684) egri megjelentetése is 1775-ben, minden bizonnyal a szemináriumi spirituális nevelés terén bizonyult használhatónak a szent életű ifjak tetteinek 251

251 Erről részletesebben szóltunk a Klaniczay-Emlékkönyvben, Budapest, 1994, 334-343, valamint az Eszmék, művek, hagyományok c. kötetben, Debrecen, 1996, 148-160.

115