Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.5. „Püspöki Oskola Nyomdája”

irodalmi feldolgozása és közreadása. Ugyanitt említhető Ozolyi Flórián (1683-1755) ferences teológiai tanár műve (Lelki iskola és a jó halálnak mestersége), amely eredetileg 1722-ben jelent meg Pozsonyban, viszont „újabban sok hibáktúl megmentetett” s így jelent meg Egerben 1776-ban. Ez is a barokk moralizáló devóció jellegzetes szerzeménye, még a régi szemlélettel átitatva.

Néhány újabb magyar jezsuita szerző is szerepel a kiadványlistán. Éppen az a kettő, akik — Bíró Ferenc kifejezésével élve - „a magyar nyelv ügyének lelkes szószólói”: Bertalanfi Pál és Sartori Bernárd.252 Az előbbinek Keresztyén bölcsesség (Nagyszombat, 1754) című, rokokó modorú elmélkedése második kiadásban jelent meg Egerben (1770), az utóbbi pedig Magyar nyelven filozófiá-t adott ki a püspöki nyomdában (1772). Noha avult gondolkodásmódot tükröző, régies szemléletű munkák ezek is, a közgondolkodás és tudomány magyar nyelvűvé változtatásában szerepük jelentékeny.

Ha mármost figyelmünket a külföldi szerzők Egerben közreadott műveire fordítjuk, először ugyancsak a katolikus hitvédelem régi, jól bevált írásai tűnnek szembe. A Kempis Tamás neve alatt ismertté vált közkedvelt misztikus elmélkedés (De imitatione Christi. 1778, 1784), Paolo Segnerinek egyházszervezési instrukció-sorozata (1779), egy Bellarmino -fordítás (Rövid keresztényi tudomány. 1780) és több latin nyelvű Bellarmino-kiadás, Matthias Be- uvelet meditációgyűjteménye (Meditationes de praecipuis veritatibus christi- anis et ecclesiasticis, tomus I-IV, Agriae, 1774), valamint Sebastiano Abreu portugál jezsuita, evorai professszor könyve (Institutio parochi sen speculum parochorum... . Agriae, 1768) egyaránt ide sorolható. De itt említhető a hírneves francia hitszónoknak, Jacques Bénigne Bossuet-nek, a kortársak szerint „az utolsó egyházatyának” protestánsellenes vitairata is (História doctrinae protestantium. 1691), amelyet 1797-ben tett közzé a nyomda, jelezve ezzel a konzervatív katolikus apologetika irányvonalának követését, régi eszközökkel történő védelmének szándékát.

Külön is említést kíván Eszterházy Borromeo-tisztelete, amely abban is megnyilvánult, hogy püspöki eszményképének műveit népszerűsítette Egerben. Már az egyházmegye statútumainak kiadásakor többször idézte és hivatkozott a milánói érsek egyházkormányzati intézkedéseire (Statuta Dioecesis Agriensis. 1767). Később - s éppen II. József egyházkorlátozó törekvéseinek idején - Eszterházy kétszer is kiadatta Borromeo útmutatásait (Saluberrimae Instructiones quas ... 5. Carolus Borromaeus pro confessariis edidit. 1787, 1789), amelyeket gyóntatok számára állított össze. A kiadás indoklásában határozottan kifejezésre juttatta nézetét, miszerint a példás életű olasz főpász252 BÍRÓ, 23.

116