Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.5. „Püspöki Oskola Nyomdája”

losophia. 1762), a már szintén említett Muratori-fordítás (1763), s az ő nevéhez köthető az Egerben kiadott főpásztori körlevél is (Epistola pastoralis. 1764). Az aprónyomtatványokon túl 1764-ben két minorita kiadvány tűnik fel a nyomda termékei között. Az egyik Bossányi Szerafin (1713-1785) novíci- usmester beszédgyűjteménye (Sermones catechetici), a másik pedig Dudás Imre Innocentius (1700-1766) versfűzére (Az igaz lelki édességekre vezérlő Kalauz), amely az előszó tanúsága szerint Vitális Máté hitvesének, „Diviki Rosalia asszonnak” költségén jelent meg. Mindkét mű a kései barokk devóció tipikus terméke.

A kiadói tevékenység valójában 1767-től élénkült meg, ettől az időtől kezdve már a „püspöki oskola” a tipográfia tulajdonosa, s a prefektus mindig egyházmegyei pap (Stanczel egyéves megbízatása után Purkhart György, majd Szuhányi György, Torner Ignác, Kotuts Mátyás és Grieger Ferenc következett az 1794-ig terjedő időszak alatt). A nyomda elhelyezésére és felszerelésére vonatkozóan Iványi Sándor összegyűjtötte az adatokat, mi az alábbiakban az 1767-1799 közötti évek kiadványainak tipikus csoportjairól, szellemiségükről és jellegükről kívánunk áttekintést adni. A nyomda kiadványai ugyanis egyfelől termékei, másfelől alakító tényezői voltak a város intellektuális életének, így számbavételük témánk szempontjából elkerülhetetlen.

A kiadványok mennyiségileg legszámottevőbb csoportját a tézisfüzetek alkották a nyomda működésének kezdete óta. A többnyire assertiones vagy propositions címmel kezdődő füzeteket az ünnepélyes disputa napjára egy közkedvelt, értékesebb könyv elé kötötték s ajándékként adták a vita tekintélyesebb résztvevőinek. Az „actus publicus” nem egyszer Eszterházy jelenlétében zajlott le, a líceum dísztermének két erkélye éppen az eféle polemikus formában zajló disputák lebonyolítására szolgált. Gyakran szerepelt liber gra- dualis-ként valamelyik helyi professzor műve (pl. Berényi Sándoré), de egyéb tekintélyes szerzők munkáit ugyancsak szívesen használták fel ilyen célra (pl. Szent Bonaventúra Vita beatissimi patris-ál 1764-ben két esetben is).250 Az Egerben kiadott tézisek teljes bibliográfiájának összeállítása s a teológiai disputák részletezőbb bemutatása a jövőben elvégzendő teológiatörténeti kutatási feladatot jelent.

Irodalomtörténeti szempontból az egri kiadványoknak számban kisebb, de jelentőségükre nézve jóval fontosabb csoportját jelentik a katolikus apologe- tikának (és részben kontroverzirodalomnak) a hagyományos alapművei. A jórészt 17. századi magyar nyelvű munkák elég egyértelműen jelzik, hogy az egri könyvkiadás a katolikus irodalmi tradíciókhoz kívánt csatlakozni, az egri egyházi szellemiségnek ez a vonala a konzervatív mentalitást erősítette. 1771- 72-ben például Eszterházy Károly „nagyméltóságú püspök urunknak paran250 A tézisekből úgy látszik, a püspök is megjelent a vitákon, PETR1K, VII, 25.

114