Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Nagy László: A magyar végvári katona és a természet

Ha abból a szempontból vizsgáljuk a problémát, hogy miként alakult a magyar katonaság — s ezen belül a végvári hadinép - kapcsolata a természettel a „magyar romlás századában“, akkor elmondhatjuk, hogy az alapvetően nem változhatott meg a kedvezőtlen szimptómák ellenére sem. Hiszen változatlanul megmaradt a terepismeret hadászati és harcászati fontossága; a kedvező vagy kedvezőtlen éghajlati viszonyok befolyásoló hatása; a hadtápszállításnál nélkülözhetetlen vízi- és szárazföldi utak jelentősége; az évszakok szerepe az egyes fegyvernemek alkalmazhatóságánál; az iható vagy ártalmas vizek; a gyógyító füvek ismeretének fontossága.

Amikor 1670 után a magyar végvári hadinép nagy része kiszorult az erősségekből és többnyire „bujdosó szegénylegénnyé“ vált, talán még közelebb került a természethez, hiszen még inkább ki volt szolgáltatva annak, mint „iratos“ katona korában. A XVII. századi „kuruc világ“ és a török iga alól történő felszabadító háború hiányosan feldolgozott történetéből még így is elővillan, hogy amikor a rossz fegyverzetű, hiányos képzettségű magyar hadinép harci sikereket ért el, akkor azt az esetek többségében a terep, a természeti viszonyok jobb ismeretének és az ellenségét meghaladó ellenállóképességének köszönhette. Elegendő talán utalni Thököly kurucainak szikszói győzelmére, a kassai fellegvár bravúros elfoglalására, vagy az Erdélyben kivívott zemyesi győzelemre.53 Ám ugyancsak megbecsülték a magyar katonák természetismeretét a törököt kiűző nyugat-európai hadvezérek is, akik mindenkor igényelték a jó terepismerettel rendelkező, fürge lovaikon messze száguldó és a hadsereg-ellátásban is kimagasló szerepet játszó „derék magyar huszárokat“, nem különben a gyalogos hajdúkat.54 A portyázó, lesvető harcmódnak elengedhetetlen előfeltétele volt az a természettel való összefor- rottság, amit így fogalmazott meg Takáts Sándor: amikor eljött a tavasz „a virággal együtt a vitézek lelkesedése is újra sarjadni kezdett. Megnyíltak a végházak sorompói s csatákkal népesültek be az utak és a zöld mezők.“55

A terjedelem szabta korlátok között csak igen vázlatos rajzát adhattam a magyar katona és a természet kapcsolatának, valamint a természeti környezet hadviselésére gyakorolt hatásának. Ám úgy vélem, már ez is dokumentálhatja, hogy milyen óriási jelentősége van a hadtörténelemben az interdiszciplináris kutatásoknak, s a különböző tudományágakat művelők tapasztalatcseréjének. Jelen tudományos konferencia minden bizonnyal jó kezdetül szolgál ehhez, s elindítója lehet az eddiginél sokkal szorosabb és gyümölcsözőbb együttműködésnek.

82