Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Nagy László: A magyar végvári katona és a természet

JEGYZETEK

1. Varjas Béla szerk.: Balassi Bálint összes versei és Szép Magyar Comcdiája. Bp., 1979. 149-160.

2. Szekfü Gyula: a magyar állam életrajza. Bp., 1917. 42-44.

3. L. erről részletesen legújabban Nagy László: Egy évezred Magyarország hadtörténclméből. Bp., 1993.. Érdekes adatot említ pl. Szamosközy István 1977-ben megjelent munkája 146. oldalán.

4. L. Rohonyi Gábor- Nagy László-Tóth Gyula szerk.: Szemelvények a magyar hadtörtcnclcm tanulmányozásához. Bp., 1955.1. k. 268.

5. 1620-ban fordult elő ilyen jelenség, amikor a Péchy Simon veztése alatt küldött scgélycsapa- tok ilyen okokra hivatkozva késtek el a fehérhegyi csatából. Azzal kapcsolatban, hogy a török seregben ilyen okokra való hivatkozással nem volt ajánlatos elkésni, szolgáljon tanulságul egy szemtanú, Pierrre Lescalopier leírása: ,, Egy egyiptomi szandzsákbéget a tengerparton karóba húztak, mert egy napot késett, jóllehet még csatlakozhatott, a sereghez, amely nem indult el. Kapitányaink többsége selyemzsinórt kapott, és szinán parancsára felakasztották őket. A katonákat megfosztották rangjuktól és kitaszították a seregből(L. Pierre Lescalopier utazása Erdélybe (1574) Bp., 1982.41.)

6. L. erről Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., 1922. és u. ő.: Rajzok a török világból I—III. k. Bp., 1915-1917.

7. Waczulik Margit szerk.: A táguló világ magyarországi hírmondói XV-XVII. század. Bp., 1984. 244-251.

8. Részletesen foglalkozom e kiváló hadvezér és hadtudós értékelésével kiadás alatt lévő munkámban: Az „aranysarkantyús lovag“, Giorgio Basta.

9. L. Veress Endre: Basta György hadvezér levelezése és iratai Bp., 1911-13.1. k.

10. Veress Endre: k. m. II. k. 767-769. V. Ö. Hadtörténelmi Közlemények - továbbiakban HK - 88-89.

11. L. Szemelvények a magyar hadtörténetem tanulmányozásához, I. k. 160-161.

12. L. Szamosközi István: Erdély története 1598-1599. 1603. Bp., 1977. 148-149.

13. 1663. augusztusában Montecuccoli Magyaróvárnál állomásozó központi táborában 4300 lovas, 1200 gyalogos és 12 löveg volt, s a Dunántúlon legfeljebb 10 000 magyar fölkelőre számíthatott.

14. Szamosközy István írja: Buda várának kőfalain az ostromágyúk akkora rést ütöttek, „hogy egynéhány ezer ember bemehetett volna rajta.“ Ám a beköszöntött esőzések miatt oly nagy lett a sár, hogy „se ember, se ló nem járhatott.“ Emiatt az ostromlóknak november elején cl kellett vonulniuk Buda alól. (i. m. 155.) L. még e problémához bővebben Nagy László: Az erős fekete bég, Nádasdy Ferenc. Bp., 1987. 206-208.

15. Antonio Bonfini: Mátyás király. Bp., 1943. 84.

16. L. Nagy László: i. m. 1987. 220-221.

17. Erről részletesen, egykorú lengyel és magyar források szemclvényes közlésével 1. Nagy László: Báthory István emlékezete. Bp., 1993.

18. L. Liptai Ervin főszerk.: Magyarország hadtörténete. Bp., 1984.1. k. 244-245.

19. Erről részletesen 1. Nagy László: A Bocskai szabadságharc katonai története. Bp., 1961. 194-212.

20. Zrínyi téli hadjáratának értékelésével kapcsolatban politikai nézőpontok csaptak és csapnak máig hatóan össze. A „Magyarország hadtörténete“ I. k. IV. Fejezetében igyekeztem objektív képet rajzolni erről.

83