Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Nagy László: A magyar végvári katona és a természet

csak kétszáz mérföldnyire terem; végül is bevallották, hogy cseresznyelé keverékéből készítették. Magyarországon és Erdélyben jó fehér bor és jó búza terem.“ Erdélyi tapasztalatait így összegzi: „Ez az ország dúslakodik mindenben. Hegyek és erdők veszik körül, nevét is innen kapta, mert a többi ország felől, bármelyik oldalon légyen is az, „trans silvas“, erdőkön túl fekszik.“ A Királyi Magyarországba átérve csodálja, hogy a török háborúk ellenére milyen rendezett élet és jólét tapasztalható Szatmáron, vagy Kassán és környékén. „Három-négy mérföldes körzetben bejártam a szomszédos falvakat... A földmíves háborítatlanul folyt, mintha teljes béke uralkodnék az országban. “ Lőcsét elhagyva „egy kristálytiszta, sziklák között lezúduló, egyszerre csak szinte kővé dermedő patak mentén folytattuk utunkat.“ Méltatja a fenyves erdők szépségét s az utakon uralkodó biztonságot.39

A Királyi Magyarország és Erdély természeti szépsége nem csupán a hazánkon átutazó külföldi tetszését vívta ki, hanem az itt élő magyar és nem magyar etnikumú lakosokét is. A világlátott Hagymássy Bálint a XVI. század elején ilyen szavakkal áradozik: „Boldog lehetsz szerencsés Magyarország,/ derűs éghajlat fürdeti a tájad,/ kerek világon sehol gazdagabb föld, termékenyebb táj nincsen a tiédnél.“ Dicséri a bányáinkat és azok termékeit. Nem különben hazánk mezőgazdaságát, hiszen „Szardínia nem termel annyi búzát,/ Apuliában nincs kövérebb asztag,/ s a földjeid sokkal zsírosabbak,/ mint szántói gazdag Campániának/ Van-e vidék, amelynek venyigéje különb bort termel? s tán tüzes csatával/ nem győzöl-e a jó latin borocskán?“ A költő még 1509-ben is Magyarországban, ebben a szerinte gazdag és vitézekben bővelkedő országban látja az Európát védelmezni tudó erőt: „Szerencsés, drága föld, te vagy hitünknek/ örök dísze és bárhonnan zúduljon,/ csupán te vagy a Krisztus-hívő népnek/ védelme és legyőzhetetlen pajzsa... pusztítsd hát el nevét is a töröknek./ Boldog ország, aki a Hectorokból/ vitéz hadakat szülsz s kebeleden gyakorlott,/ szilaj lelkű, kemény csapatot táplálsz,/ az egyetlen vagy, kinek iijúsága/ a római babérral versenyez...“40 Ám kilenc évtizeddel később, az ország három részre szakadása után is úgy versel Magyarországról Johannes Bocatius: „Pannon hazánknak földje, csodálatos,/ dús táj, javakkal boldog öled tele,/ s mindazt, mit ember megkívánhat,/jó anyaként megadod te bőven./ Lent dús a mélyed, gazdag aranyvidék,/ aranyrögökkel s fut sok ezüst folyód,/ mind telve rákkal, s fém, ahány van,/ nyújtod eén tele, bő kezekkel.“ „Szegényt vad éhség itt sose kényszerít/ hitvány kenyéren tengeni nincstelen,/ s az asztalok négy sarka nyögve/ roskad a dús falatok súlyától.“ S

79