Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Nagy László: A magyar végvári katona és a természet
maszombat körül - írja - kenyeret sehol sem kaphattunk, s ebben a városban is találtak olyan német katonákat, akik legyöngült társaikat leölve, azok húsát fogyasztották.28 Ám nem volt sokkal jobb a környéken ismerős kuruc katonaság ellátási helyzete sem. Jelenik András kapitány 1685 májusában azt jelentette Kassáról: „e tájon az föld elpusztulván és az szegénység honnyában meg nem maradhatván és az erdőkben kemény (ti. meredek) hegyekre eloszolván ott is vadásztatják őket, s mindeneket elveszik.“29 Nem tekinthető tehát túlzásnak Dietz mesternek, a brandenburgi választófejedelem tábori sebészének az az 1686 első felében kelt leírása, miszerint: „A hajdani szép Magyarország pusztasággá változott, 30-40 mérfóldnyire sem volt se falu, se város. Embermagasságra nőtt a fű, úgyhogy utat kellett vágni. A lerombolt városok és falvak megvadult kutyáival volt tele az ország, amelyek mint a farkasok, egyaránt megtámadták az embert és állatot, kikaparták a hullákat és széthurcolták a csatatereken.“30 Az 1686-ban Budát ostromló és fölszabadító keresztény hadat az örökös tartományokból táplálták a Dunán szállított élelmiszerekkel. 31 1687-1690 között viszonylagosan jobb termés volt Magyar- országon, ami nem kis mértékben éreztette kedvező hatását a hadműveletekre is.32 A 90-es években viszont ismét mostohára fordult az időjárás. A szárazság és sáskajárások nem kis mértékbenjárultak hozzá - a franciák 1688-as di- verziós támadása mellett - a hadakozás elhúzódásához és országunk további pusztulásához.33 A kedvezőtlen időjárás okozta rossz termés és járványok terjedésének szoros összefüggéséről Braudel a következőket állapítja meg: „Egy-egy rossz termés csak elmegy valahogyan. Amásodikra azonban megbolydulnak az árak, éhínség támad és sohasem jár egyedül; hol előbb, hol utóbb kaput nyit a járványok előtt, amelyek persze a saját ritmusuknak is engedelmeskednek. A nagy, szörnyű ellenség a pestis, a százfejű hidra, amely oly sokféle formában megjelenő kaméleon, hogy a korabeli emberek más betegségekkel keverik össze. A pestis a haláltáncok díszeként oly állandó jelenséggé válik, hogy az az emberek életének egyik struktúrája lesz, szinte beleépül gondolkodásukba. Bizonyosan állítható, hogy „az alultápláltság a sokszorozó, a multiplikátor szerepét játszotta a betegségben.“34 A török háborúk időszakában, 1552-1556 között Magyarországon kirívóan súlyos, általános pestisjárvány pusztított. Influenza-járvány volt 1580-ban, s tífusz, vérhas és pestisjárvány kísérte végig a tizenötéves háború időszakát. Az általános egészségügyi helyzet különösen 1602-ben volt súlyos az éhező Erdélyben; Ám pestis és marhavész dühöngött 77
