Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Nagy László: A magyar végvári katona és a természet
egyharmada. Franciaországban a XVII. századi „kis jégkoszak“ idején azt írják: a lakosság „ötszáz esztendő óta nem ért meg ehhez fogható nyomorúságot.“ Csupán 1662-ben több mint tízezer család pusztul éhen, a lakosság egyharmada füvet eszik, egyesek viszont emberhúst fogyasztanak. Ebben az időben Magyarországon is erősen csökken a terméshozam, ám itt a cereáliákat bőséges húsevéssel helyettesítik, akkor, amikor a győztes Török birodalomban nyomorúságos az általános étkezés. „A törökök életmódja - írja egy utazó 1693-ban - állandó penitencia. Étkezéseik, még a leggazdagabbaké is, rossz kenyérből, fokhagymából és csípős sajtból állnak; ha pedig még főtt birka is járni hozzá, az már nagy lakoma a számukra. Csirkét vagy egyéb baromfit sohasem esznek, bár ebben az országban mindez nagyon olcsó.“ A kedvezőtlen időjárási viszonyokat követő rossz termés és az annak nyomán támadt éhínségek magyarországi megjelenéséről meglehetősen sok adatot ismerünk. Ennek ellenére ugyancsak kevéssé vettük és vesszük figyelembe a hadtörténet-írásban ezt a tényezőt az egyes hadiesemények megítélésénél. Számos egykorú adat tanúsítja, hogy a XVI. század végén, valamint 1600 és 1608 között sorozatosan rendkívül rossz volt a termés az akkor kedvezőtlen időjárású Magyarországon. Ez éhínséget emberevésig fajuló kilengéseket vont maga után, különösen a XVII. század eleji Erdélyben.25 A nélkülözések nyomán támadt elégedetlenség, amely a Bocskai-szabad- ságharcban csúcsosodott ki, a tizenötéves háború, sőt az egész magyarországi török uralom sorsát, időtartamát döntően befolyásoló tényezővé vált.26Más kérdés, hogy Habsburg-ellenes, „szabadság-ígéretes“ történetfelfogásunk ezt szívesen figyelmen kívül hagyta, már a kiegyezés utáni években is, és a Habsburg-kormányzatra hárította még a természeti csapásokból eredő negatívumokat is. Ezt a tendenciát csak felerősítette az 1949-et követő, osztályharcos alapokra helyezkedő, az „ősi ellenségünk a német hódító“ aktuálpoli- tikai jelszót századokra visszavetítő magyar történetírás és hadtörténet-írás, benne jelen munka szerzőjének több akkori írása is.27 Különösen kedvezőtlen időjárás és rossz termés volt Magyarországon 1683-1685 között is. Az aszály nyomán katasztrofálisan alakult az élelmezési helyzet, ami kihatott nem csupán a hadieseményekre, de a katonaságnak a lakossághoz fűződő kapcsolatára is. Ezekből az esztendőkből elborzasztó adatokat közölnek az egykorú foljegyzések. Ottlyk György, kuruc ezredeskapitány írásából tudjuk, hogy 1684 őszén az ellátatlan, éhező nyugati zsoldoskatonák végső szükségükben még emberevésre is vetemedtek. Ri76
