Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Nagy László: A magyar végvári katona és a természet
felhasználásával védelmi övét létesítettek, oly módon, hogy a közlekedési utakat bevágták és az őserdő természetes növekedését szabadjára eresztették... Az övön kívül méríoldes szélességben elhagyott, lakatlan és műveletlen terület volt, mely megakadályozta, hogy a külső népek a védelmi övhöz túlságosan közel telepedjenek.“ A vizek gázlóinál őrségek állomásoztak. A határőrség legénységét a közvetlen mögöttes területek királyi falvainak emberei szolgáltatták, akik jól értettek a gyepűk védelméhez. Ezek magyarokból és a magyarokkal rokon bevándorolt törzsek fiaiból kerültek ki. Az osztrák őrgrófságokkal és Csehországgal szemben besenyőket, jászokat és székelyeket, dél-keleten pedig főként a XI. század végén zárt tömbben idetelepített székelyeket alkalmaztak. Hasonló megbízatásuk volt a szepesi német telepeseknek, akik a lengyelekkel szemben védelmezték a határt, s az erdélyi birodalmat bővítették, a gyepűn megszüntették a védelmi szervezetet és azt a művelésbe vett új területeken kívül állították fel. Miután a kezdeti határvédelmi vonal elsősorban a természetes terepakadályok felhasználására épült, a határt vdő különböző etnikumhoz tartozó emberek szoros kapcsolata az őket körülvevő természettel a legmagátólértetődőbb volt.2 A magyar történelem első fél évezredében határvédelmünk általában hibátlanul működött mind a nyugatról, mind a keletről érkező támadók elhárítására. A kivételek közé sorolt a tatárok 1241 -es betörése, amely közel egy évnyi időre pusztító idegen uralom alá vetette az ország nagy részét, a husziták felvidéki benyomulása, és a kisebb török betörések sorozata a déli határainkon. Határvédelmünkben már Luxemburgi Zsigmond királyunk idején fő szerepet kapott a déli törökellenes védvonal. A balkáni török előnyomulások következményeként a magyar birodalom végvárrendszerének hadinépében megszaporodtak a horváton kívül más délszláv elemek. Amikor pedig Magyarország a XVI. században mintegy négyszáz esztendőre Habsburg-jogar alá került, hazánk határvédelmében egyre több német, olasz, vallon, spanyol, angol, dán és ki tudja még hány nyugati nemzet katonája szolgált. Nem beszélve a szomszédos osztrákokról, morvákról, csehekről, ukránokról, kozákokról, lengyelekről, románokról stb. A várak hadinépét osztályozhatjuk a- szerint, hogy királyi vagy magánvárak katonái voltak, továbbá, hogy állandó vagy időszakos zsoldosként; végvárak védőiként vagy a várakat felmentő mezei seregek katonáiként; valamint, hogy lovasként, gyalogosként vagy tüzérként látták el a feladataikat. Ám vizsgálhatjuk társadalmi hovatartozás szerint is; jelesül, hogy főnemesi, köznemesi, kisnemesi, polgári vagy paraszti 70
