Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Nagy László: A magyar végvári katona és a természet
STUDIA AGRIENSIA 15, 1995 Nagy László A MAGYAR VÉGVÁRI KATONA ÉS A TERMÉSZET Ha egy iskolát el nem került magyar a hazánk határát vádő hadinép és a természet kapcsolatáról hall, óhatatlanul a híressé vált „trubadúr“, Balassi Bálint közismert verssorai bukkanak fel emlékezetében: „Vitézek mi lehet ez széles fold felett /szebb dolog az végeknél?/ Holott kikeletkor az sok szép madár szól, /kivel ember ugyan él,/ Mező jó illatot, az ég szép harmatot/ ád, ki kedves mindennél.“ Balassi versének tanúsága szerint azonban a katonát körülvevő természeti táj nem csupán szemet gyönyörködtető valami, hanem élettér is a katonának: éjszakai szállás, annak „ki lováról leszáll, nyugszik reggel hol virrad“, „Az nagy széles mező, az szép liget erdő“ azonban nem csupán „sétáló palotájok“ a végek népének; „Az utaknak lese, kemény harcok helye/ tanuló oskolájok“ is. Sőt, nagyon sok esetben a katonák végső nyughelye is a harcok után, amikor: „Viadalhelyeken véresen, sebekben / halva sokan feküsznek,/ Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója/ vitézül holt testeknek.“ Az 1589 nyarán született versben a természettől vett hasonlattal kéri a költő az Úr áldását bajtársaira: „Mint sok fát gyümölccsel sok, jó szerencsékkel/ áldjon Isten mezőkbe!“ A hazájától búcsúzó versében is helyet kap a végvári katonát körülölelő természet: „Vitéz próba hellye, kiterjedt sík mező,/ S fákkal, kősziklákkal bűvös hegy, völgy, erdő,/ Kit az sok csata jár s jószerencse leső /Legyen Isten hozzád sok vitézt legelő!“1 Vajon ez a természetszeretet csupán Balassi egyéni érzésvilágából, a végváriak sajátos életviteléből fakadt-e, vagy általános életérzés volt Balassi más foglalkozású és társadalmi helyzetű kortársai között is? Ám mielőtt erre válaszolnánk, tisztázni kellene, hogy kiket sorolhatunk a végváriak kategóriájába és Balassi korában a természet milyen jelenségei érintették és érdekelték leginkább az akkor élőket? A magyar végvári - vagy pontosabban határvédelmi - katonaság története valójában az államalapítás koráig nyúlik vissza, s korántsem csak a török hódítók elleni védelmi küzdelemmel kezdődött. Szekfű Gyula e század eleji megforgalmazása szerint: „A birodalom védelmére az Árpádok a határokon hatalmas szervezetet hívtak életre, melynek csíráit egy szláv intézményből önállóan fejlesztették ki. A lakott terület szélein az őserdők és mocsarak 69
