Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században

várak karbantartásának a költségeit 2 200 000 forintra becsülte.8 Töredékes adataink arra utalnak, hogy bár a végvári katonaság létszáma ingadozott, sőt a harmincéves háború időszakában kifejezetten csökkent, de ennek ellenére a költségek tovább emelkedtek. A század harmincas éveiben az Udvari Haditanács tervei szerint a végvárak őrségének 14 931 főből kellett volna állnia, de Esterházy Miklós nádor szerint alig 12 000 katona volt a végházakban. Egy másik kimutatás szerint optimálisan 16 381 katona kellett volna a védelem ellátására, akiknek csak a zsoldköltsége másfél millió forintra rúgott.9A lényegében állandónak tekinthető végvári haderő mellett, jelentős létszámú mozgó sereget is fegyverben kellett tartani, a nagyobb támadások kivédésére. Jelentősebb létszámú birodalmi katonaságot csak a nagyobb hadjáratok, háborúk idejére hoztak Magyarországra. A kis háborúkkal terhelt „békeidőkben“ ezt a feladatot zömében magyarországi csapatok látták el. A tizenötéves háborút követően a török fenyegetés miatt azonban a lényegében állandó mezei haderő létszáma elérte a 7000 főt (3900 birodalmi, 3100 magyar), akiknek fenntartása elvileg havi 50 000 forintot igényelt az udvari kamarától.10 Nem véletlen tehát, hogy a Habsburg Birodalom hadikiadásai még békeidőben is elérték a hatmillió forintot.

A török elleni védelem finanszírozása igen nehéz feladat elé állította a birodalom hivatali gépezetét, hiszen nemcsak a háború, de a béke is igen költségessé vált. A csillagászati méretekre duzzadó hadikiadások, óriási kihívást jelentettek az állami adminisztráció és pénzügyi élet számára. Ekkor, még a legfejlettebb államok sem rendelkeztek stabil adórendszerrel, s főleg nem az azt hatékonyan működtető és cllenőtző apparátussal. így a háborúk finanszírozásának egyik fő forrásává a hitelélet vált a különböző itáliai, németalföldi és dél-német bankházakon keresztül.11

Természetesen az Európa nyugati régiójától a XVII. század első felében a gazdaságilag és társadalmilag egyre inkább elmaradó osztrák Habsburg Birodalomban egyre akuttabbá vált ez a probléma. Az örökös tartományokból ekkor még alig hárommillió forint csörgedezett a kincstárba, a tizenötéves háború által megtépázott Magyarország pedig jó ha félmillió forinttal járult hozzá a kamarai bevételekhez. Ennek jelentős részét pedig az udvartartás, valamint a kormányzati adminisztráció emésztette fel.12 A bevételek növelésére a XVII. század első évtizedeinek általános gazdasági depressziója közepette kevés lehetőség adódott.

58