Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században
A legújabb kutatások is rámutattak arra, hogy a harmincéves háborútól kezdődően a Habsburg Birodalom politikájának súlypontja Európa nyugati régióiba tolódott, s e tendencia később is folytatódott a Bourbonokkal való hatalmi vetélkedés formájában. A keleti kérdés, s így a magyarországi ügyek egy fokkal lejebb kerültek a császári kormányzat döntési hierarchiájában. Részben ez a hangsúlyeltolódás is közrejátszott abban, hogy míg az örökös tartományokban a hadügyi problémák megoldása az államhatalom koncentrálódását eredményezte, addig Magyarországon a török elleni védelem finanszírozásának kényszerű megoldásai a decentralizáció irányába hatottak, s ez a rendi erők katonai és politikai megerősödését eredményezte. A harmincéves háború időszakában a Habsburg államhatalom nyugati lekötöttségei miatt, egyre kevesebbet fordított a védvonal fenntartására. Kevesebb katona jutott a várakba és az ezt kiegészítő mezei seregbe. Az anyagi eszközök elégtelensége folytán, a védelem terhei egyre jobban a magyar rendi társadalomra hárultak. így a század első felében a magyarországi főkapitányságok élén álló nagybirtokosok még jelentősebb katonai és polgári hatalomra tettek szert. Familiárisaik, birtokaikat védő hajdúik és katonaparasztjaik révén pedig komoly fegyveres erő felett rendelkeztek. Birodalmi támogatás híján azomban a magyarországi fegyveres erő már nem tudta úgy követni az Európa nyugati felén zajló hadügyi fejlődést, mint a tizenötéves háború időszakában.13 A katonaság minősége és harci szelleme leromlott, mivel fizetetlensége miatt különböző gazdasági kiegészítő tevékenységre kényszerült, s felhígult a zömében csak a katonáskodás alapelemeit ismerő katonaparaszti és földesúri hajdúk tömegeivel. A XVII. század első felének egyik nagyformátumú magyar politikusa Esterházy Miklós nádor számos előterjesztést készített az uralkodó számára, melyben pontos diagnózisát adta az állandó fegyveres készültségnek a társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatásairól. Szerinte „a bárók, mágnások, de leginkább a nemesek helyzete különbözik más nemzetek és népekétől, mivel a nép a török torkában él... és arra kényszerülnek a várakkal vagy bármi erősséggel bírók, hogy váraikban, kastélyaikban, erősségeikben saját költségükön tartsanak vagyonuk védelmére hadinépet. így Magyarországon majdhogynem annyi végvárral számolhatunk, ahány vár, kastély vagy erődítmény áll... Azt mások mikor és hányat tartanak el, nem számolom össze, csak annyit mondanék, hogy én egymagám váraim és javaim védelmére, személyes biztonságomra figyelemmel a közjóra ezer gyalogosnál és lovasnál többet 59
